Mesterkurzus, újra

Az 1948-ban játszódó történet egyszerű: a nagy Szovjetunió teljhatalmú urai, Sztálin és Zsdanov a Kremlbe hívják a világhírű Prokofjev és Sosztakovics zeneszerzőket. Nyakalják a vodkát, és a vendégeiket is erre kényszerítik. A művészet és zene társadalmi funkciójáról provokálnak vitát, valójában Prokofjev és Sosztakovics megalázása a céljuk. A történet újabb és újabb váratlan fordulatot hoz. Sztálin kedvenc grúz népdalát énekelteti velük, majd az az ördögi terv fogan meg agyában, hogy szerezzenek együtt zenét. Sztálint bosszantja, hogy hiába övé a hatalom, a zenei tehetségüket nem tudhatja a magáénak. Zsdanov mellette tehetségesebb muzsikusnak tűnik föl, aki azonban eltékozolta mindezt a politikai hatalomért. A brit szerző, David Pownall művében mesterien keveri a humort a gyilkos szatírával, sőt, néha tragikus hangot is megüt de a végére mégis a művészet magasztosul föl az eszement politikával szemben.

Az előadást a Nemzet Színésze, a Kossuth-díjas színművész, Cserhalmi György rendezte. Ő játszotta a Vörösmarty Színházban a Lear király címszerepét. A Shakespeare-drámát a Vígszínházban is bemutatták volna nyáron, azonban Cserhalmi György betegsége miatt változtatni kellett. Helyette a Mesterkurzust játszották, fergeteges sikerrel.