Mutasd, milyen a memóriád? - A Székesfehérvári Művészek Társaságának válaszai a Pelikánban

És: Hitler a zsidóságot mindig leplezetlen rajongással emlegette. Az egyik vendégművész, Gerber Pál sorozatán olvashatók az említett abszurd-meghökkentő mondatok. A Pelikán Galériában, mindjárt a bejárattól jobbra. Jó kis antrét adnak a benn feltáruló tárlatnak, a mely a Hamis memória címet viseli. A Székesfehérvári Művészek Társasága évről évre más-más tematikát ad a Kortárs Művészeti Fesztiválon bemutatott csoportos kiállításának, és ezúttal az emlékezet csalafintasága, tünékenysége volt a vezérfonal.

Klotz Miklós: Szelíd motoros című képe, iróniával töltve.  Fotó: Koppán Viktor

Az öletadó, egyben a tárlat kurátora Pinke Miklós. Kérdésemre elmondta, hogy tavaly Pápán, az Esterházy-kastélyban járt. A folyosón életnagyságú főúri portrék láthatók, régi korokból, és az idegenvezető elárulta, hogy az első három nem is igaz. Árpád-korabeli Esterházy is pompázott rajtuk, pedig az egész csak kitaláció. az 1700-as, 1800-as években festették őket, merthogy hogy is nézett volna ki, hogy egy ilyen arisztokrata családnak nincsenek Árpád-kori ősei? Pinke akkoriban fejezte be a családfa kutatását, 1833-ig sikerült visszamennie. Gondolta, ha ez ilyen egyszerű, csinál ő is egy nem igazi családfát, amelyet vissza is vezetett az 1300-as évek elejéig. Aztán, amikor tervezték a Kortárs Művészeti Fesztivál idei témáját, bedobta az ötletet, amely tetszett a tagoknak.

Pinke Miklós a kitalált családfa mellé portrékat is készített. Fotó: Koppán Viktor

Az is kiderült, hogy kifejezetten tág határok közt értelmezhető a hamis memória. El lehet vele játszani, humorral, iróniával megtölteni, történelmi utalásokkal megtűzdelni. Napi, vagy konkrét célzásokat belefűzni, vagy éppen áttételesebben értelmezni. Az ötletadó-kurátor a kiállításhoz egyebek között a következőket írja: " ...A memória esendő! Sőt - egy idő után megszépülnek a dolgok. Átalakulnak, színesednek, kristályosodnak, kemény igazságokká válnak..." Így éltek őseink, mondjuk magabiztosan, és holnap egy felfedezéstől megdől a tudományos tézis.

Pálné Hencz Teréz: Lélektükör (2015) című elektrografikai rajza a Hamis memória című tárlaton.

A kiállítást megnyitó Pallag Zoltán költő, író a 2. világháború utáni budapesti iskolára emlékezett . Akikről némelyek úgy tudják, hogy az iskola tagjai nem tudtak megegyezni abban, hogy a 2. világháború létezett-e egyáltalán. Mindenki másképpen emlékezett. Az eredményt ismerjük: alig akad ma néhány igazán nagy emlékező, aki tovább tudná adni az emlékezés művészetét, aki rendelkezik még néhány impozáns, gesztenyebarna emlékkel a Horthy-korszakról, ahogy az éjszakai vonaton katonák és apácák között elbújva menekült a bosszúálló szeretők elől, vagy a tegnapi ebédről, a meggyes szivar illatáról, a vér ízéről, aki megtaníthatná emlékezni a fiatalokat úgy, ahogy csak ők tudnak, hogy mindenki kialakíthassa a saját stílusát. Mert a stílus maga az ember. És nem az a fontos, hogy mire emlékezünk, hanem hogy hogyan... Ez utóbbi igaz, mondhatná az olvasó, kiállítást látogató, még ha nem is vesz mindent olyan komolyan.

A Székesfehérvári Művészek Társaságának tagjai azonban komolyan vették a dolgukat, és elkészítették műveiket. Tessék csak együtt emlékezni, Ujházi Péterrel, Pálné Hencz Terézzel, Jónás Attilával, Szarka Tamással, Pinke Miklóssal, Szegedi Csabával, Borsos Lőrinccel, Arany Gold Zoltánnal, Büki Zsuzsannával, Varga Gábor Farkassal, Szentes Ottokárral, Végvári Beatrix-szal és a többiekkel.

Ne veszítsék szem elől, hogy Hamis a memória a Pelikánban. Tény, hogy van, ami biztosan volt, Például az egyik képen szereplő Moszkvics. Jól emlékszem.