Ne vágj ki minden fát!

A Ne vágj ki minden fát! című Koncz Zsuzsa-albumot 1975-ben adták ki. A bakelit nagylemez tasakja ott látható A Szabadművelődés Házában, a budapesti, angyalföldi rockmúzeum anyagából válogatott kiállításon. Egy helyre kis retro sarokban, Terta asztali rádió és szalagos magnó társaságában. A falon pedig ott díszeleg egy különleges kép: az üveg alá lemezjátszó alkatrészeit komponálta össze az alkotó. S még sok mindent felfedezhet a múltat felidézni vagy abba belepillantani akaró látogató a tárlaton. Plakátokat, köztük a Beatvirágok, Kovács Kati és Zalatnay Sarolta fellépéséről. Hohner orgonát (NSZK gyártmány), Selmer hangfalat, Duban dobszettet. Illés Lajos, Pásztori Zoltán fellépő ruháját és ingét, Pásztor László (Neoton) zakóját, Benkő László (Omega) klepetusát, Fábián Attila (Syconor) rettenetes színpadi jelmezét. Mambo és Unitra szalagos magnót (nekem is volt ilyen régen) és a stereo Tesla B 100-at.

A fehérvári megnyitón sokan voltak, ami nagyon boldoggá tette a régi ismert, rádióst, B. Tóth Lászlót, a rockmúzeum egyik megálmodóját. Mint mondta, barátjával, Kelemen Andrással közös ötletük volt, hogy össze kellene gyűjteni a magyar zenei múlt emlékeit, rekvizítumait. A szlogen is hamar megszületetett: a múltat a jelenen keresztül bemutatni a jövőnek. A RAM-ban (Radnóti művelődési központ) találtak alkalmas helyiséget. (B. Tóth mesélte, hogy olyan hatalmas a terem, hogy egyik végéből a másikba esemeseztek egymásnak.) Elhűltek: Te, Andris, meg fog ez valaha telni? Mára pedig az a kérdés: Te, Andris, hova rakjuk ezt a rengeteg holmit? Nagyon örültek, hogy a zenészek egymás után vitték a régi hangszereiket, tárgyaikat. Szörényi Levente is, aki borzasztó háklis a hangszereire. Jelenleg két értékes gitárja van a rockmúzeumban. Köztük az Ovation Breadwinner, amelyből talán egy van az országban. Ha Leventének játszani támad kedve, egyszerűen bemegy a múzeumba, kiveszi a vitrinből a gitárt, aztán néhány nap múlva visszaviszi.

A múzeumban látható az, amiből egy van Európában. Az pedig a Szabad Európa Rádió stúdiója, ahol egykor Cseke László azaz Ekecs Géza dolgozott. Az egykori magnója és az effekt pad. Azt nem hozták el a székesfehérvári kiállítására, sok minden mást azonban igen. Meg lehet mártózni tehát a múltban kicsit, vissza lehet idézni a régi zenéket, emlékeket, lányokat, fiúkat. B. Tóthnak pedig minden bizonnyal igaza van: a hazai rockzene a magyar kultúra elválaszthatatlan része lett ezt egyre többen elhiszik, és a rockmúzeum alapítói, működtetői mindent megtesznek, hogy a hit erősödjön.