Nem megy fájdalom nélkül - Háy János írót kérdeztük a mindenkori Rák Jóskáról és a Bartók darabjáról

- Egy 2010-es interjújában úgy fogalmazott: Sosem volt célom, hogy a színház közelébe kerüljek. A művészeti ágak közül nekem a színház mindig hátul volt. Olyan sok embertől függ az előadás minősége, hogy szinte borítékolni lehet, hogy valaki elcseszi. A dráma inkább mint szöveg érdekelt: hogy lehet kizárólag dialógusokban megfogni a világot.Ennek tükrében miként értékeli a Sipos Imre által színpadra állított dunaújvárosi Rák Jóskát?

- Ahogy a bemutató után is elmondtam, olyan előadás született, amire bármely magyar színház büszke lehetne. A Rák Jóska társulatépítő darab, minden szerep főszerep, s tág teret ad a játéknak. Így aztán az összmunka volt talán számomra a legnagyobb élmény, amit felerősítettek az előadásba finoman bepörgetett stilisztikai váltások. Jó volt látni azt, hogy a színészek milyen nagy örömmel és szeretettel játszanak, s hogy az előadás miképpen lopózik be a nézők szívébe.

Sem a szerelem, sem a jelen világát beszennyező múltfeltárása nem jön össze Rák Jóskának Háy János tragikomédiájában. Fenti képünkön Jókai Ági (Ágica) és JeszberényiGábor (Rák Jóska, Hamlet)kettőse a Bartók előadásában

- A Rák Jóska a mindenkori hatalom és a túléléssel próbálkozó ember viszonyát is vizsgálja. Rendszereken átívelő sodródást figyelhetünk meg. Esetleg olyan történeten is gondolkodott már, amely egy sikeres kitörést, sorsátírást tár fel?

- Gondolkodni akár gondolkodhatnék is, de mivel nincs hozzá tapasztalati anyagom, nehéz lenne megírni. Ugyanakkor nem tagadhatom, kiirthatatlan belőlem az illúzió, hogy lehet egy jobb világot építeni, s hogy ebben az utolsó reményem az egyes ember, aki igenis képes változtatni legalább azon a kicsi terepen, ahol az ő döntéseitől függenek a dolgok.

- Spiró György több nyilvános felszólalásában említette: ha valaki meg akarja ismerni a mai Magyarországot, ilyen-olyan hőseit , annak érdemes elolvasnia A Gyerek című regényét. Úgy látom, az ott megismert figurák, a közösség bukása, a kitörés lehetetlensége a Rák Jóskában is bőségesen megmutatkozik. Ma is ilyen kilátástalannak látja a vidék helyzetét?

- A vidék sorsa kilátástalanabb, mint a rendszerváltás előtt. A társadalmi mobilizáció szinte teljesen megszűnt az országban. A jobb egyetemeken kimutathatatlan az alulról jöttek száma. Ma már hírnök se érkezik a végekről az elitbe, akinek legalább van emléke arról, milyen szegénynek és megalázottnak lenni. Az elitet lekötik a saját problémái, egymással tusakodnak, érdekharcot vívnak, s fogalmuk sincs, hogy mi történik a saját kasztjuk határain túl.

Háy János: Kiirthatatlan belőlem az illúzió, hogy lehet egy jobb világot építeni...

- Háy János műveit olvasva gyakran az az érzése támad az embernek: nincs remény, megváltás. Se közösségi, se párkapcsolati, se egzisztenciális szinten. Bukástörténetek sokaságával találkozunk. Pontosan mire is keresi a választ, magyarázatot ezekben a sorsokban, gyakorta a mi sorsunkban?

- Író vagyok, minden sorsot egyedinek és autentikusnak tartok. Egy-egy életet ott ragadok meg, ahol a leginkább látszik benne az esendő és sérülékeny ember, amilyenek mindahányan vagyunk. Választ nem keresek semmire, eredendő és mély létélményt akarok elérni, a művészet ennyit tud tenni. A válaszok bennünk, olvasókban és nézőkben vannak. Ha egy mű kapcsán mélyebben bele merünk kavarni a szívünkbe, borítékolom, sokmindenre választ kapunk. Persze mindez nem megy fájdalom nélkül. De nem az a baj, ha fáj. AZ a nagy baj, ha nem érzünk semmit.

- Dunaújvárosban is vezetett már beszélgetős irodalmi sorozatot. A legtöbb író nem ennyire nyitott, a privát világával is jól megvan. Mi motiválja az ilyen találkozások alkalmával?

- Nem vagyok riporter, csak azért csinálok, vagy inkább csináltam ilyen beszélgetéseket, mert érdekelt az, akivel beszélgetek. Fontosak ezek a találkozások, hiszen olyan elviselhetetlenül sok körülöttünk a műviség, fontos, hogy megszólíthatók és megszólítók lehessünk, hogy felmutassuk az ember és ember közötti közvetlenséget.

- Mikor kapnak újra Háy regényt, novellagyűjteményt olvasói?

- Irodalomtörténetet írok, vagy legalábbis valami olyasmit. Szeretném lerángatni a klasszikusokat a szobortalapzatokról, hogy újra hozzánk szóljanak és ne az irodalomtankönyvekhez.

- Mit és kiket olvas a nemzetközi és a hazai színtérről?

- Kosztolányit olvasok most, mert épp róla írok, s Jób könyvét, mert újra akarom gondolni, hogyan lehet a fájdalmat elviselni, s leszámolni a sorssal szembeni vádaskodással. Az utóbbi évek nagy felfedezése számomra Jonathan Franzen volt. Sajnos szórakozásból ritkán olvasok, mert a munkaolvasás mellett arra már alig marad idő.

Háy János József Attila-díjas magyar író, költő, festő, illusztrátor, a Palatinus Könyvkiadó alapítója.

Prózaíróként a Dzsigerdilen című, török korban játszódó regénye hozta meg a szakmai és olvasói elismerést. Mint drámaíró is sikert aratott. A Gézagyerek és a Herner Ferike faterja című darabját számtalan nyelvre lefordították és külföldön is bemutatták. A Herner Ferike faterját a székesfehérvári Vörösmarty Színházban is játsszák, Bagó Bertalan rendezésében.

Budapesten él. Két gyermeke van. Szabad foglalkozású író.