Olvasmányos, illusztrált kötet és fotókiállítás Móser Zoltántól

Móser Zoltán kiállítása június 17-ig látható a Vörösmarty Társaság Kossuth utcai termében (Fotó: Lőrincz Miklós)

Együttható képek – e címmel invitáltak a Kortárs Művészeti Fesztivál programsorozatában megrendezett kiállításra, amelynek anyagát Móser Zoltán fotográfus képei adják a Vörösmarty Társaság termében. Találó ez a cím, hiszen a fotók, azok témája külön-külön is szép látványt nyújt, ám egymás mellé, egymás közelébe rendezve még jobban érvényesülnek. Másképpen hat például a sűrű cserepes vidéki háztetők és a városi házak tömegének párhuzama, vagy a Ketten című sorozat darabjain olykor véletlenszerűen, máskor szándékosan egymás mellé került két ember látványa. Pillanatok, helyszínek, hangulatok, amelyek önmagukban is megmutatnak valamit, ám a képek így együtt már bizonyos viszonyokat, lehetséges vagy valós kapcsolódásokat mutatnak. A megnyitón Bobory Zoltán, a társaság elnöke a 70. születésnap alkalmából köszöntötte Móser Zoltánt, majd Filep Sándor festőművész, az MMA rendes tagja méltatta az alkotó munkásságát, a kiállítás anyagát.

– Elképesztő ez az életmű, hiszen Móser Zoltán fotózik, ír, néprajzkutató is. 1968 óta közel nyolcvan tárlata volt, s harminchét fotóalbum jelent meg tőle – sorolt néhány adatot Filep, aki felidézte a művész életútját is. Beszélt a Tolna megyei származásról, a Tevelen töltött gyerekkorról, annak hatásáról Móser életére. Elmondta, mely iskolákban tanított az alkotó, aki a fotózással egyetemista korában kezdett foglalkozni. Az elmúlt évtizedekben aztán végigjárta a Kárpát-medencét, és ez az élmény visszatükröződik képein. Arató Antal címzetes könyvtárigazgató már az Érkező idő – álmok, képek, könyvek című friss kötetről beszélt, amely az életmű egészébe enged betekintést. Mint fogalmazott: olvasmányos munka született, egymáshoz kapcsolódó illusztrációkkal.

Móser Zoltán, aki Fejért választott megyéjének nevezte, elmondta: – Pontot tettem valami végére. Letettem a gépet, letettem a tollat, ez az utolsó könyvem. Bonyhádra költözöm (ahol középiskolai éveit töltötte – a szerk.), arra gondoltam, ott esztergálok majd, erdőt járok, fát gyűjtök. Hozzátette: nem tudja, mi hajtotta egész életében, mitől volt a lendület a munkához, de mindig másként látta a világot, mint a városi ember. Sok mindent csinált, és ami komolyan érdekelte – legyen az néprajz, népzene –, azt mindig megtanulta. A fotózással most új terve van: a bonyhádi gimnáziumban csinálnak hagyományos fotóműhelyt, hogy a fiatalok is megismerhessék az eredeti technikát, annak szépségeit...