Ön az, aki dönt: eszik, vagy...

A pénztáros sorra húzta le az áruk kódját, majd amikor a körcikkes, kenhető sajthoz ért - ebből két doboz volt -, odaszólt Szabónénak:

- Ezért kap majd egy törölközőt.

Szabóné meglepődött.

- Hogy-hogy?

- Két dobozzal vásárolt, és most ez a jutalom. Majd a vevőszolgálatnál veheti át a törölközőt.

Szabóné arca fölragyogott - végre, ő is kap valamit, pedig nem is tudott az akcióról.

- És mit kell tennem: vigyem oda a sajtokat a pulthoz?

- Én nem tudom, majd ott megmondják - vonta meg a vállát a pénztáros, s már fordult is a következő vevő felé.

Szabóné még álldogált pár másodpercig a kassza végénél, kezében a blokkot szorongatva, aztán elindult a vevőszolgálati pulthoz.

Nem kellett sokat várnia, egy fiatal, lelkes lány már meg is szólította:

- Jó napot asszonyom! Miben segíthetek?

- Jó napot kívánok. A kasszánál mondták, hogy itt kaphatok egy törölközőt a két doboz sajtért, amit vettem.

- Igen, valóban van ilyen akció. Kérném szépen a blokkot és sajtokat.

Szabóné mindent átadott.

- Rendben, a vásárlás valós, most már csak egy dolgot kell teljesítenie, és valóban öné a pihe-puha, 40x50-es, egérke mintás törölköző.

- Teljesíteni? Micsodát? - képedt el Szabóné, hiszen erről eddig nem volt szó.

- Meg kellene ennie a sajtokat.

Szabóné értetlenkedve állt a pult előtt.

- Megenni?

- Igen - válaszolta lelkesen a lány -, kibontom önnek a dobozokat, és szépen lassan, itt, a pultnál el kellene fogyasztania a sajtokat. Van egy fotelünk is e célból, abban kényelmesen eszegethet. De azért nem órákig ám, mert mások is várnak törölközőre, és csak két fotel van.

Szabóné értetlenkedése döbbenetbe váltott át. Egye meg a sajtokat? Itt, mindet, nyilvánosan?

- De miért kellene megennem a sajtokat? - kérdezte.

- Mert ezzel bizonyítja: nem csak érdekből vásárolta meg őket, hogy elnyerje a törölközőt, hanem azért, mert valóban szereti a márkát. Ezt a hűséget jutalmazza a cég bolthálózatunkon keresztül.

Szabóné lassan fogta föl, mit is mond neki a lány. A kezében lévő sajtos dobozokat nézte, meg a mintaként kirakott, helyes kis törölközőket. Hogy örülne neki az unokája! Pont az egérke a kedvenc kabalaállata, biztosan szívesebben mosna kezet, ha ilyen törölközőbe törölhetné utána.

- De hát én úgy tudtam, azért kapom az ajándékot, mert két dobozt is vásároltam - mondta aztán a lánynak.

- Igen, de meg is kell ennie a két doboz sajtot, hogy elhiggyük: valóban szereti. Nem olyan nagy dolog ez, hiszen végül is azért vette, mert meg fogja enni, nem?

- Hát igen, de nem így gondoltam

- Ön tudja, én visszaadhatom, de akkor nincs törölköző. Ha azonban ezeket most megeszi, megkaphatja az ajándékot, aztán visszamehet vásárolni még több doboz sajtot, s eldönti, akar-e még enni itt további törölközőért, vagy hazaviszi őket. Nézze csak, ez az úriember nem tétovázott ennyit: most kezdi a második doboz sajtot, fél óra alatt - mutatott a fotel felé a lány.

Valóban, egy kissé mackós, középkorú férfi foglalt helyet a kényelmes ülőalkalmatosságban, s egérfogaival élvezettel majszolta a szeletkéket.

- Ő ma már az ötvenedik vásárló, aki eszik a törölközőért - tette hozzá diadalittasan a lány. Majd jelentőségteljesen Szabóné szemébe nézett: - Ön dönt.

Szabóné fejében cikáztak a gondolatok. Vajon meg bír enni ennyi sajtot egymás után? Mi van, ha sokan nézik közben?

Aztán eszébe jutott az unokája, szinte már látta maga előtt az arcát, ahogyan boldogan nyúl az egérkés törölközőért.

Végül is, nem nagy dolog - gondolta. Csak enni kell, ráadásul azt, amit szeret. Ha mások is képesek voltak erre, akkor ő is meg tudja tenni. A családnak meg vásárol újabb dobozokkal, hiszen törölközőből elég lesz egy is.

- Rendben van, mikor kezdjem? - kérdezte a lányt, aki felragyogó arccal válaszolta:

- Hát azonnal! Üljön csak le a szabad fotelbe, már bontom is az első doboz sajtot. Kérem, hogy ne nagyon tartson szünetet, mert időközben biztosan mások is érkeznek az akció miatt. Fogyjon el mielőbb az a kis sajtocska!

Szabóné helyet foglalt a fotelben - egérkés kárpit volt rajta -, és szájához emelte az első, kibontott háromszöget.

Sosem evett még ennyi sajtot egyszerre, fogalma sem volt, hogy fogja bírni. Ám hirtelen ismét bevillant az unoka felragyogó arca, így nem tétovázott.

Végül is, azért vette meg, mert szereti - merengett. Nem az akció miatt. Az ajándék csak egy kis plusz, igazi jutalom.

Nem lett a fogyasztói társadalom áldozata.

Sőt, egy kicsit még talán hős is. Hogy ezt megteszi, az unokáért.

Nyelvén máris lágyan olvadt szét az édeskés sajt.