Több műfaj, egységes kép P. Maklári Évától - Könyvbemutató Székesfehérváron

2017. június 19., 08:30 szerző: Bokros Judit fotós: Simon Erika
komment
Székesfehérvár - A Vörösmarty Társaság kiadásában jelent meg P. Maklári Éva első önálló kötete, Falakon kívül címmel. A könyv azért is különleges, mert a szerző illusztrálta saját szövegeit.
hirdetes_kapcsolo: 1
data['nincs_banner']: 0
G->reklam_mentes: 0

P. Maklári Éva igen finom nő. Már a megjelenése, modora is ezt sugallja, ha pedig beleolvasunk írásaiba, megnézzük egy-egy képét, akkor az megerősítheti bennünk ezt a megállapítást. A művek a kívülálló számára is azt érzékeltetik: a világra és a lélek rezdüléseire, a belső folyamatokra érzékeny emberről van szó. Aki többnyire olyan finoman, nőiesen fejezi ki magát, amilyen a megjelenése. Mindez mégsem zárja ki azt, hogy olykor erősebb, bátrabb szavakkal, mondatokkal fogalmazzon meg egy-egy képet, érzést, ábrázoljon helyzetet. Mindez kiderül a Falakon kívül című kötetbe szerkesztett versekből, prózai írásokból, amelyek egy részét korábban már publikálta a szerző, például a Vár című folyóiratban.

A karcsú és tartalmas kiadványt a könyvhéten mutatták be a Városház téren. P. Maklári Éva beszélgető- és felolvasótársa Bobory Zoltán, a Vörösmarty Társaság elnöke volt. A beszélgetés közben hol ő, hol Éva olvasott föl egy-egy verset, prózát. A szerző egyébként az előadóművészetben is otthonosan mozog, hiszen számos városi rendezvényen szerepelt már. A kötetbemutatón pedig az is kiderült: kisgyermekként, hat évesen állt először színpadra verssel, ezután pedig szinte nem volt olyan ünnepség, amelyet a közönség soraiból figyelt volna. Sokat szerepeltették, később a pódiumot, a színpadot fölváltotta a tanári katedra. A kisvárdai születésű Éva ugyanis Debrecenben szerzett tanári diplomát, majd Székesfehérvárra kerülése után a Széchenyi középiskolában tanított magyart, oroszt, németet. A szavaláshoz később aztán ismét kedvet kapott, s az utóbbi időben a Vörösmarty Társaság tagjaként, főleg az ő rendezvényeiken szerepel.

Az alkotás – festés, írás – szintén visszatérő tevékenység, kifejezési forma az alkotó életében. Fiatalkorában is megmutatkozott már tehetsége, ám akkor főleg a munka, a család töltötte ki az életét. Most újra van lehetősége, ideje az önkifejezésre – derült ki a bemutatón.

P. Maklári Éva és Bobory Zoltán a bemutatón
Fotó: Simon Erika

A kötethez Bobory Zoltán írt előszót, amelyben hangsúlyozza: különleges kiadványról van szó, mert abban három testvérmúzsa (vers, széppróza, képzőművészet) találkozik. E különféle múzsák által ihletett alkotások azonban egységes, őszinte képet adnak a világról és a szerző világáról. Aki ugyanis a falakon kívül, azokon túl is létezik, lát, annak végtelen a tér. P. Maklári Éva az emberség és megértés költészetét gyakorolja, amelyben megmutatkozik az unokák terelgetése miatti öröm, az immanens és a transzcendens iránti érzékenység is.

Prózái ugyancsak emberségről, tiszteletről árulkodnak, s az írásokban sokszor köszön vissza a múlt, keveredik a valóság és a fantázia. A rajzok pedig szervesen kapcsolódnak a szövegekhez, bizonyítékai az alkotói képességnek, lendületnek – fogalmaz Bobory Zoltán.

A könyvheti találkozón azt is megtudhattuk: Éva sokat köszönhet a nemrég elhunyt Román Károlynak, sokak Tanár urának, aki őt is támogatta mind az eladóművészetben, mind az írásban. A kötetben két vers is őrzi a fontos mentor emlékét...

Bokros Judit

2017. június 19., 08:30 szerző: Bokros Judit fotós: Simon Erika

Hozzászólások

Részletes műsor

loader image

Műsorok betöltése...