Petrőczi Éva költőben a mai napig ott él a katicarajongó kislány

2017. június 18., 11:30 szerző: Bokros Judit fotós: Molnár Artúr
komment
Székesfehérvár - Őszinte hang, önirónia, közvetlen személyiség jellemzi Petrőczi Évát, aki a könyvhét alkalmából rendezett irodalmi esten járt a megyeszékhelyen.
hirdetes_kapcsolo: 1
data['nincs_banner']: 0
G->reklam_mentes: 0

Sokadszor volt már Fehérváron köteteit bemutatni, beszélgetni  Petrőczi Éva író, költő, műfordító, irodalomtörténész, nyugalmazott egyetemi docens. Bakonyi István irodalomtörténész monográfiát is írt róla, mivel életművének jó ismerője, és leginkább ő volt az eddigi irodalmi esteken a beszélgetőtárs is. A Királykút Emlékház félévzáró rendezvényén szintén ő fogadta Petrőczi Évát és a két friss kötetét megjelentető kiadók képviselőit.

Az író, költő ezúttal mesekönyvéről és válogatott, legszebb verseit tartalmazó kötetéről (szerkesztő: Bakonyi István) beszélt, majd dedikált. A Katicamesék című kedves, szépen illusztrált kiadvány elejébe például egy-egy katicát is rajzolt a szöveg mellé. Petrőczi Éváról ugyanis érdemes tudni: régóta nagy katicakedvelő, mondhatni, a bogár már a „címerállatává” vált. Nem véletlen tehát az sem, hogy mesekönyvének szereplői katicák, és az sem, hogy a bemutatóra katicás szoknyában, katicás gyűrűvel és nyaklánccal érkezett.

Petrőczi Éva (balra) és a Katicameséket kiadó Scur Katica
Fotó: Molnár Artúr

A 66 éves szerző katicás emlékei egy kisgyermekkori játékig nyúlnak vissza, amelyet édesanyjával játszott. Amikor arról érdeklődtem tőle, mai énje mennyire azonos azzal a kislánnyal, aki annak idején ennyire megszerette a pöttyös bogarat, így válaszolt:

- Tökéletes az azonosság. Ugyanolyanok a gesztusaim, a természetem, mint gyermekkoromban. Elmondhatom, hogy az elkerülhetetlen, de jól viselt biológiai változásoktól eltekintve ugyanaz a kislány vagyok. És jellemző, hogy még 66 évesen is elemi bizalommal, de tolakodás nélkül fordulok minden ember felé, még akkor is, ha nem úgy bánnak velem, ahogy azt várnám – fogalmazott az író, aki a dedikált katicák mellé pici esernyőt is rajzolt. Ennek eredőjéről elmondta:

- Mindig, mindenkit szerettem védeni. Gyermekként a beteg, megkínzott katicát, a kismadarakat megpróbáltam ápolni. Felnőttként pedig valami ilyesmit teszek a költészet által, az emberekért. Valószínűleg innen jött az esernyő motívum is, a katica védelmére.

A Katicamesék előtt jelent már meg mesekönyv az írótól, Sün mama altatódala címmel. Az ötlet fordítás közben jutott eszébe Petrőczi Évának, aki úgy gondolta: ő jobbat tud írni, mint azokban a leporellókban szereplő szövegek, így nekiállt a munkának. A gyermekeknek szóló írásokat pedig felnőtteknek szóló szövegek követték: az utóbbi időben 33, a szerző által „novelettának” becézett mese született. Ezek hamarosan, illusztrálva, Éva-mesék címmel szintén az olvasók kezébe kerülhetnek.

Idei újdonság a költőtől egy Arany János emlékére írt vers, az Új rege a csodaszarvasról című, amely egy antológiában jelent meg az Arany-emlékév apropóján. Mint kiderült: az író gyermekkora óta nagyon szereti Arany költészetét, akiről visszatérően ír, lírai és prózai szövegeket egyaránt.

A vallásos, református Petrőczi Évának és irodalomtörténész férjének, Szabó Andrásnak 2017. a reformáció 500. évfordulója miatt is jelentős. Arról, hogy számára miként történik a megújulás, a költő így beszélt:

- Ott kezdődik a megadás és az igazi öregség, ha az ember elfelejti, hogy a reformáció, a megújulás örök. Nekem olyan az életmódom, az alkatom, hogy folyamatosan megújulok, ám ez nem csak az én érdemem – mondta Petrőczi Éva, aki öniróniájáról is híres. Őszinte jellemzései kapcsán úgy gondolja: inkább gúnyolja ő saját magát ízlésesen és cizelláltan, mint tegye ezt más, otrombán…

Bokros Judit

2017. június 18., 11:30 szerző: Bokros Judit fotós: Molnár Artúr

Hozzászólások

Részletes műsor

loader image

Műsorok betöltése...