Földes László Hobo: próbálok valamit visszaadni

- Megtehetné, hogy koncertekre csak a nézőtérre látogat. Miért hajtja magát?

- Sose szoktam ezen gondolkodni. Sokkal kevésbé vagyok tudatos, mint gondolná. Csinálom a dolgomat. Azzal foglalkozom, amit csinálok, ami érdekel, nem önmagammal. Ez a pontos válasz.

- Nem szűkült nagyon be az a közönségréteg, akiknek verseket, kultúrát, értékeket lehet közvetíteni, akiknek erre igénye van?

- Nézze, én nagyjából százötven előadást játszom egy évben. Ezen nincs mit magyarázni. És ezt ne dicsekvésnek, hanem válasznak vegye. Ha nem lenne teltház, akkor nem hívnának, mert ez a dolog anyagilag sem kis vállalkozás. Egy József Attila estet egy faluban, vagy egy kisvárosban nem lehet megcsinálni. Nem tudnám játszani, ha erre nem lenne igény.

Hobo számtalan filmszerepet, kötetet és albumot tudhat maga mögött, de fáradhatatlan ma is
Fotó: Ady Géza

- Negyven évvel ezelőtt milyen volt a jövőképe? Gondolta, hogy a Nemzeti Színház színpadára jut?

- Negyven évvel ezelőtt még nem játszottam. Akkor csak pár filmszerep volt a hátam mögött, amelyeket betiltottak. Ezen kívül novellákat írtam, amiket szerettem. Harminchárom éves koromban kezdtem el komolyabban játszani. Akkor alapítottam a Hobo Blues Bandet, és azóta a szó szoros értelmében megszakítás nélkül játszom. Hát nem tudom! Nem képzeltem én azt sehogy. Az, hogy a Nemzeti színpadára juthatok, eszembe sem jutott. Mint ahogy az sem - amikor elkezdtem hetvennyolcban komolyabban -, hogy egyáltalán verseket fogok mondani. Nem terveztem én ezt így. Az például egyáltalán nem jutott eszembe, hogy a zenekarnak például sikere lehet. Mert olyan zenét, zenei világot játszottam a saját örömömre, amiről eszembe nem jutott, hogy ennek sikere lehet. Harminchárom éves voltam, és néger blues-okat, meg Rolling Stones-t, Doors-t játszottam a hatvanas évek helyett hetvennyolcban. Tehát én lekéstem a saját koromat. Nem is azért csináltam, hogy ez a dolog sikeres legyen. Harminchárom éves koromban már megengedhettem magamnak gimnáziumi tanár voltam hogy ne a megélhetésért zenéljek. Másrészt ki sem néztem magamból, hogy én ezzel be tudok futni egyáltalán.

- A veszprémi középiskolás évekből, vagy sportember osztályfőnökétől kapott valami útravalót?

- Nem. Nem szeretett engem. Nem tudom, miért. Valószínűleg az apám miatt (Földes László miniszter helyettes - szerk.). De én sem szerettem ott lenni. Nem hogy nem szerettem, utáltam. Én négy évet börtönben töltöttem a középiskolában szellemi és fizikai értelemben. Vegyipari technikumba jártam, egy vidéki kollégiumban laktam Veszprémben. A legjobb éveimet amik akkor lehettek volna elveszítettem, mert nem tanítottak olyan tanárok. Magyart például úgy tanítottak, hogy azzal semmire nem mentem. Nagyon szomorú időszak volt, alig vártam, hogy kiszabaduljak.

- Produkcióin érezhető, hogy rendkívül komolyan veszi a munkáját. A születésnapi koncertjében pedig nagyon sok iróniát érzek.

- Lement már a Nemzeti Színházban az első. Lesz egy egész országos, meg határon túli turné is a Hobo 70-ből. Sőt, lesz egy budapesti nagy koncert is, ami nem a születésnapomon lesz, hanem május másodikán, a Budapest Parkban. Eredetileg azt szerettem volna, hogy egy ingyen koncertet adok, ahova bárki eljöhet, de február 13-án ezt nem lehet megcsinálni. Mehettem volna a Budapest Arénába, de én úgy gondoltam, hogy megpróbálok valami mást. Nem sikerült, mert az Arénát, meg ezeket a nagy fedett helyeket csak úgy lehetett volna megszerezni, ha nyolc, tíz, tizenkétezer forintos jegyek vannak. Én ezt nem akartam. A Budapest Parkban olyan árú lesz a jegy, amit már sokan megengedhetnek maguknak. Úgy gondoltam, hogy megpróbálok valamit visszaadni. Azt az iszonyatosan csodálatos türelmet, meg szeretetet, amivel engem évtizedek óta körülvesznek, elviselnek és biztatnak. Ezt még nem mondtam el túl sok helyen. Ráadásul ez egy rockkoncert lesz.

- A Vén gazember áriája milyen tematikára épül?

- Operett énekesi kvalitásaim vannak, eredetileg tenor szerettem volna lenni, csak születési okokból nem sikerült.

- Van még, ami nagyon bosszantja, vagy amit nagyon alaposan szeretne kibontani?

- Éppen most csinálom. Egy darabot írok, a felénél tartok. Kitaláltam már, csak megsérültem. A születésnapi koncert után elestem, nagyon nagy ütés érte a bordámat. Meg kellett szakítanom az írást. Monodráma lesz, én fogom játszani, mint ahogy a korábbiakat is. Az is benne van, amiért haragszom, zavar, vagy dühít, de az is benne van, amit szeretek. Meg az is benne van, amin röhögni tudok. A humor lenne a legfontosabb. A vén gazember áriája címben azért benne van ez. Az előadásban nagyon jó ironikus elemek vannak.

- Póka Egonnal hogyhogy újra egymásra találtak?

- Az élet nagyobb rendező talán, még Fellininél is. Játszottunk a búcsúkoncert idején Egonnal, és így magától értetődött. Most csináltunk egy dupla lemezt - Requiem a bluesért -, ami karácsonykor jelent meg, és elég döbbenetes fogadtatása van, amire én nem is számítottam.

- De azért örül neki!

- Persze, örülök, csak már túl vagyok rajta, a darabot írom.

- Mindig csak az új dolgok foglalkoztatják?

- Igen. Semmilyen nosztalgiám nincs. Úgy gondolom, hogy sose voltak régi szép idők.