Rozmaringos, csíkos, bűbájos

A szövéshez is mint a legtöbb kézműves foglalkozáshoz elsősorban rengeteg türelem és idő kell, másodsorban pedig egy jó szövőszék árulja el Gulyás Antalné, népi iparművész, takács oktató, és jelenleg a Szövő Héten résztvevők mentora.

- A legtöbben úgy jöttek ide, hogy sosem szőttek még, így az alapoktól kezdtük.

Először megtanulták használni a szövőszéket, a csónakot - vagy másnéven vetélőt - , majd áttértünk a szövésre.

A csíkozást sajátították el első ízben, amely a magyar népművészetben elég kedvelt minta, majd jött a rozmaring és most tartanak a harmadik feladatnál, az azsúrozásnál mesél a fejlődésről Ági néni, aki azt is hozzá teszi, persze van olyan is, akinek ezek a feladatok már nem jelentenek kihívást, például az egyik lányka már kockás, színes vállkendőt csinál.

Watanabe Yumi éppen az azsúrozást gyakorolja. Az oktató elmondja, ők nem elvarrják, hanem elszövik a szálakat

Elnézve a készülő textíliákat, látszik, hogy mindenki a saját tempójában dolgozik, nem kapkodnak, de precízek. Közben jókat beszélgetnek, és persze jár a kezük, szemük a formálódó anyagon. Úgy tűnik remekül szórakoznak.

Mint, megtudom: vannak visszajárók, ez a negyedik alkalom, hogy pályázati támogatás segítségével megvalósulhatott a Fehérvári Kézművesek Egyesületének Szövő Hete, és az oktató elmondja, évről-évre nagyobb a siker, sokan az öt napos tréning után, otthon is elkezdenek abroszt, függönyt, kenyérzsákot szőni, vagy eljárnak a szövő szakkörbe, ahol még több technikával ismerkedhetnek meg.

Azonban nem szabad elfeledkezni róla, ebben a pár napban nem csak a kezdő takácsok munkálkodnak a Rácz utcában. Lehet tanulni bútorfestést, nemezelést, lehet dolgozni csuhéval és bőrrel. Egyszóval mindenki megtalálhatja a magának való elfoglaltságot.