Nyáry Krisztián szavalóknál zsűrizett, új kötetre készül

A kommunikációs szakemberként, könyvkiadóként, irodalomtörténészként is ismert Nyáry Krisztián írót sokan akkor ismerték meg, amikor megjelent Így szerettek ők című könyve, amely a magyar írók, költők szerelmi életét térképezte fel. Ennek született aztán egy folytatása, majd a szerző egyéb témájú könyvek után tavaly ismét egy magánéletet feltáró művel jelentkezett: ezúttal a magyar festészet nagy múzsáiról,  művészfeleségekről, alkalmi szerelmekről írt.

A népszerű írót a pusztaszabolcsi Fridrich Margit színjátszó- és szavalóverseny zsűrielnökségére kérték fel a minap. Mint Koltai Zsuzsanna kommunikációs munkatárstól megtudtuk: Nyáry Krisztián először vállalt ilyen feladatot. A fiatalokkal nagyon elégedett volt, s örült, hogy kortárs író versét is hallhatta.

Az író lapunknak úgy nyilatkozott: meglepte a pusztaszabolcsiak felkérése, amely egy helyi ismeretségnek köszönhető. Szívesen mondott igent, ugyanis gimnazistaként maga is sokszor vett részt hasonló versenyeken, amelyek számára mindig meghatározó élményt jelentettek.

Nyári Krisztián a pusztaszabolcsi szavalóverseny zsűrijében
Fotó: Koltai Zsuzsanna

A versenyen külön értékelte a versválasztást, a szövegtudást és az előadást. Azt gondolja, hogy sok múlik a vers kiválasztásán, ebben van a legnagyobb szerepe a felkészítő tanárnak. Egy olyan verset például, amelyben egy idős férfi búcsúzik az élettől, nem biztos, hogy érdemes egy fiatal lánynak adni.

Biztos szövegtudás nélkül pedig a legtehetségesebb versmondó előadása is akadozni fog. Pusztaszabolcson felkészült és tehetséges diákokkal találkozott, akik szinte mind nekik való verseket mondtak – emlékezett Nyáry Krisztián, aki úgy véli: azok körében, akik számára fontos az irodalom vagy a színpadi szereplés, még mindig ugyanolyan megbecsülésnek örvendenek a hasonló versenyek, rendezvények, mint korábban. A szavalók már megfertőződtek az irodalommal, velük már nem kell megszerettetni. A siker persze mindenkit motivál, és egy elismerés után többen érezhetik az adott iskolában, hogy van értelme a verstanulásnak.

Arról, hogy klasszikus vagy kortárs művet érdemesebb-e előadnia egy fiatalnak, az író így vélekedik: mind a kettő fontos. A tananyag azonban szinte kizárólag klasszikusokból áll, és a kortársakra gyakran nem marad idő. Pedig ezek a versek adnak leginkább választ a fiatalokat foglalkoztató problémákra. Jó lenne, ha a kronologikus irodalomoktatás mellett mindig jutna idő a kortársak megismertetésére is. A klasszikusok közül azonban nagyon fontosnak tartja Arany Jánost, akinek idén emlékéve is van.

Nélküle teljesen máshogy nézne ki a 20-21. századi magyar költészet. Ezért idén szeretné kicsit jobban felhívni a figyelmet – például a közösségi oldalon – Arany rejtett lírájára, azaz olyan versrészletekre, amelyeket a nagy elbeszélő költeményekben, a Buda halálában vagy a Csaba trilógiában rejtett el, és ma alig olvassuk őket – tette hozzá.

Az író emellett tervezi összegyűjteni, és magyarázatokkal ellátva kiadni a – szerinte – legfontosabb magyar nyelvű leveleket. Mostanában ezeket válogatja, százat szeretne publikálni egy kötetben – tudtuk még a jövőbeni terveiről.