Széder-este a karlsbadi hotelben

Mivel volt szerencsénk a sorozat korábbi előadásait is meghallgatni, nem csodálkoztunk. Darvas István főrabbi ugyanis már többszor szolgált kultúrhistóriai, vallástörténeti érdekességekkel.

S hogy mi köze az osztrigának a szentséghez? Az elő-adás végére ez is kiderült. De már a kérdés is különös, mert az osztrigának - amit afrodiziákumként is emlegetnek - nem kell "tartania" vallásos zsidóktól: az ő étrendjükben nem szerepelhet, mert nem tiszta, nem kóser ez a puhatestű, a kagylók családjába tartozó állat.

Darvas rabbi a "megszentelés" fogalmát is tisztázta: jelentése elkülönített, tökéletes. Lehet megszentelt egy időszak, egy hely is. Isten megszentelte a hetedik napot, Mózes, amikor meglátta az égő csipkebokrot, megtudta: az a hely szent föld. De Isten a megszentelés jogát átadta az embernek is, hiszen amikor a hüpe, az esküvői baldachin alatt a férfi meggyűrűzi a nőt, azt fejezi ki, "nekem vagy szentelve".

Darvas István rabbi a szabadegyetemi sorozat visszatérő vendége

Persze, az ünnepek szentségéről is szó esett: a munka tilalmáról, a szent gyülekezésről. Ennek kapcsán hallottunk arról: az egyiptomi megszabadulás emlékünnepe, a pészáh egyik fontos része a széder-este. A széder szó jelentése: rend - nem véletlenül. Az est házigazdája meghatározott rendben vezeti le az estét. A Hággádá könyvét, az egyiptomi kivonulás történetét olvassák, azaz tradicionális forgatókönyv szerint idézik fel az eseményeket.

A széder-esti elbeszélés, a Haggáda négy fiúról tesz említést. A Tórában ugyanis négyszer fordul elő a jól ismert parancs ("meséld el gyermekednek"), amely az ünnepi vacsora alapját képezi, s mind a négyszer kissé másként. Így a Tóra négy fiúról, négyféle embertípusról szól, mindegyik másként viszonyul a múlthoz, a zsidó hagyományokhoz. A négy embertípus: a bölcs, a középszerű, az együgyű és az, "aki kérdezni sem tud". Ezt a négy fiút minden történelmi korban másként ábrázolták a Hággádák. Ez tükrözte azt is, hogy miként gondolkodtak a hagyományokról, kit tartottak igazi bölcsnek. Ám olykor a nagyhatású rabbik is különféleképpen értelmezték a tanításokat - világított rá Darvas István.

A zsidó vallás elutasítja például a bálványimádást. A tradíció értelmezéséhez izgalmas tanítás is tartozik. A történet szerint az egyik fürdő bejáratához Aphrodité-szobrot helyeztek. Ezért a fürdőt gyakorta felkereső bölcstől, Rabban Gamliéltől megkérdezte valaki: ugyan miért jár oda tovább? A rabbi úgy válaszolt: a szobor nem bálványként került az épület elé, hanem dísznek, ezért nincs akadálya, hogy a fürdő előnyeit élvezhessük. Ebből a talmudi elbeszélésből pedig az következik: nincs olyan tárgy, alkotás a világon, ami ne lehetne bálvány, ergo valójában egyik sem az...

A zsidó kultúrához mindig szorosan hozzátartozott a mikve, a rituális tisztálkodás. De azt gondolnánk, a zsidóság és a közfürdők világa összeegyeztethetetlen. Csakhogy ez tévedés - és ez nem csak a fenti történetből tűnik ki. A 19. század második felétől népszerűek lettek a rekreációt szolgáló fürdőhelyek a polgárság körében. A fürdővárosokat az ortodox zsidó vallású közösség is látogatta.

S hogy mi köze mindehhez az osztrigának? A magyarázat egyszerű. A fürdőhelyek szállodái igyekeztek alkalmazkodni vendégeik igényeihez. Így amikor kiderült, hogy a fürdőhelyen ünneplik a zsidó vendégek a széder-estét, megfelelő edényekre volt szükség. A széder-tálon különféle hagyományos ételeknek kell lenniük: keserűfűnek, tormának (a szolgaság alatt elszenvedett keserűség miatt). De kerül rá zöldség (retek), hogy úgy étkezzenek, akár a szabad emberek. És így tovább: van a tálon tojás, petrezselyem, csirkenyak (ezt a tradíció alapján nem szabad megenni), a széder-tál hatodik tányérkáján dió-alma-bor keverékét láthatjuk.

És ha ezen a ponton összehasonlítjuk a fürdőhelyen alkalmazott széder-tálat az osztriga szervírozásához használt edénnyel - bizony, a hasonlóság nem véletlen. A híres fürdőhely, Karlsbad hotelje ugyanis az osztrigástálakat "vetette be".

Azaz a tisztátalan állat felszolgálásához való edény így vált pészahkor a szentség eszközévé. Darvas rabbi szerint ebből pedig könnyedén levonható a tanulság: még a profánból is lehet szentet varázsolni. Csak akarni kell...