Egységes, harmonikus templombelső a cél a Szent István-székesegyházban

A fehérvári Szent István-székesegyház (bazilika) egy korábbi problémából adódóan nemrég jelentős külső homlokzati felújításon esett át. A közeljövőben a belső felújítást is tervezik, ám ez előtt szükség volt restaurátori kutatómunkálatokra. Ezek eredményéről nemrég szakmai konferencián számoltak be a szakemberek, mi pedig a konferencia levezetőjét, az Egyházmegyei Múzeum igazgatóját, Smohay Andrást kérdeztük.

- A felújítást tavaly kezdtük előkészíteni, az állványokat ősszel építették föl a templom belsejében. A kutatómunka idén május végéig tartott, a dokumentációk szépen érkeznek. Ezek alapján tudjuk majd kiírni a közbeszerzési pályázatot a belső helyreállításra. A munka során a teljességre törekedtünk: az oratóriumokat, a sekrestyéket, a karzatot, az altemplomot, a mellékkápolnákat is vizsgálták a szakemberek. Ilyen alaposságú előkészítés ma még nem általános a műemlékek felújításánál, tehát mondhatjuk, hogy a Székesfehérvári Egyházmegye ebben megelőzte a korát. A jó és pontos előkészítés azért is fontos, hogy meg tudjuk becsülni a felújítás költségeit, amelyek meghaladják az egyházmegye erejét. Ezért van szükség magántámogatókra, az állam, az önkormányzat bevonására – tudtuk meg Smohay Andrástól, aki a részletekről elmondta:

- A kutatásban faszobrász-restaurátor, festő-restaurátor, stukkó- és műmárvány restaurátor, valamint kő- és fémrestaurátor vett részt, akik az ország különböző tájairól érkeztek. Az utóbbi évüket szinte itt töltötték a templomban, négyzetcentiméterről négyzetcentiméterre haladva a kutatással. A mennyezeti képnek például az összes jellemző felületét megvizsgálták, és kiderült: nagyon rossz állapotban van. Ez mégiscsak egy 1768-ban készült alkotás, tehát közel 250 éves; ennyi idő nem múlik el nyomtalanul. Igaz, a templom szinte folyamatos helyreállítása során a javításra is törekedtek. Az egész templombelső egyébként egyrészt 250, másrészt 150 éves, ugyanis az oldalfalak kialakítása a főpárkányokig 1866-ban készült. Ez világosabb felület, műmárvánnyal. Maga az épület pedig – régészeti feltárások szerint – 6-700 éves részleteket is tartalmaz. Az említett helyreállítások ugyan mindig az adott kor lehetőségeihez mérten történtek, s ma már több korábbi beavatkozást nem tartunk megfelelőnek. A kialakult állapot kezelése döntéseket és komoly szakmai felkészültséget igényel majd. A fő cél egy egységes, harmonikus belső látványvilág kialakítása, amely még alkalmasabb arra, hogy a lelket Istenhez emelje. A felújítást igyekszünk úgy megoldani, hogy a templom nyitva lehessen, és megtarthatók legyenek a szertartások.

A boltozat részlete a kutatás során. A képet Jeszeniczky Ildikó festő-restaurátor művész készítette

A kutatás során újdonságokra is fény derült. Például, találtak olyan felületeket, amelyek az 1866-os felújítás előtti állapotot mutatják. Így tudható, hogyan nézhetett ki a templom belseje 1768 és 1866 között – erről eddig nem volt információ. Az oltárok kutatása során pedig kiderült, hogy a konzolokon látható angyalkák máshol, kicsit arrébb helyezkedtek el. Elképzelhető, hogy ott még lehetett egy tabernákulum.

A kutatási munkálatok része volt egy teljes épületfizikai vizsgálat és lézerszkenneres felmérés is. Készült egy alapos értéktár, amelyben szerepel az épület összes belső műtárgya. Smohay András erről elmondta: teljességre törekvő a műtárgylista, amelyben minden egyes tételnél ott szerepel a jellemző adatok mellett annak műértéke is. Ez a lista az alapja a helyreállításnak, mert az összes restaurátori kutatási eredményt tükrözi. Smohay András vágya az, hogy ezek az adatok valamilyen program, vagy alkalmazás révén elérhetők, olvashatók legyenek egy-egy tárgy előtt állva.

A belső felújítási munkálatok az oldalkápolnákkal már elkezdődtek, s a templomhajóval jövőre folytatónak. Eredményükként remélhetőleg egy felfrissült, valóban megújult templombelső alakul ki, világosabb, élénkebb színű falképekkel.