2017.05.12. 19:23
Szenvedéllyel élni és szeretni
Aki rendszeresen jár színházba, sok jó karakterszerepben láthatta. Aki pedig közelebbről ismeri, pódium előadásait látta-hallotta, azt is tudja róla, hogy jól, érzékkel, ízléssel mond verset Kelemen István színművész, a Vörösmarty Színház társulatának tagja.
Nemrég ezt az arcát is megismerhettük a Királykút Emlékházban, ahol Bakonyi István irodalomtörténész beszélgetett vele. Egy-egy Kosztolányi Dezső- és Nagy László-idézettel indított a színész, aki - mint a beszélgetés elején kiderült - június 20-án lesz ötvenéves. Ez az a kor, amikor már az ahhoz illő karaktereket játszik az ember, jegyezte meg.
A Madách Színházban, ahol 15 évet töltött, fiúkat, fiatal srácokat alakított, az évek, évtizedek múltával azonban ez már nem lehetséges. Apropó, Madách: 1992-ben szerződött oda. Fantasztikus gárda volt akkor a fővárosi színházban, Avar Istvánnal, Juhász Jácinttal, Koltai Jánossal, Huszti Péterrel, Némethy Ferenccel. Komoly, erős előadásokat mutattak be.
A szép beszédet szüleitől örökölte, s miután felolvasta Karinthy Frigyes: Apám című írását, elmondta: apjától, anyjától tanulta azt is, hogy csakis szenvedéllyel érdemes élni, szeretni, barátságokat kötni. S nem voltak ugyan jómódúak, de édesanyja az Operába és a Madáchba is vett bérletet. Kelemen István 6 éves korától járt színházba. Ezután Hriszto Botev bolgár költő Anyám című szép verse következett, megindítóan előadva.
Karinthy, és tőle is az Utazás a koponyám körül nagyon fontos az életében. Már csak azért is, mert ebből a műből készült a vizsgaelőadása, Benedek Miklós rendezésében. A darabot aztán a Játékszín is átvette, és rengeteg bemutatót ért meg. Székesfehérváron is láthatták a nézők. A Vörösmarty Színházban egyébként nagyon jól érzi magát, hiszen újra társulathoz tartozhat. Különösen Matuz Jánossal szoros a munkakapcsolata, az ő több, fiatalokat, diákokat is foglalkoztató rendezésében is szerepelt. Például a János vitézben, a Csongor és Tündében.
A színháztól irodalomhoz, költészethez csapódunk és vissza. Kelemen Istvánról kiderül, hogy szereti Jevtusenko verseit és Weöres Sándort is szívesen olvas. A szüleitől egyébként nagy könyvgyűjteményt örökölt. A hit is szóba kerül. Azt mondja, nehéz nem hinnie: 1990-ben volt egy súlyos autóbalesete, csoda, hogy megmaradt. Az Úr megmentette, és ez örök tartozás marad.
S hogy most milyen előadásra készül? Nos, Feydeau A hülyéje című bohózatában alakít egy londoni születésű, erősen akcentussal beszélő elmebeteget. Nyáron lesz a bemutató. Mint mondja, a humor nagyon fontos a számára.Akárcsak a vers, az irodalom. A beszélgetés végefelé egy nehéz, de gyönyörű költeményt hallottunk tőle. Bella István Halotti beszédét.
