Szerelmes Shakespeare az utolsó órán

2017. június 18., 11:00 szerző: Virágh Ildikó
komment
PUSZTASZABOLCS - Gyakran merül fel a kérdés, hogy milyen a jó pedagógus. Én rátaláltam egyre a pusztaszabolcsi Tánczos Krisztina személyében. Eredetileg legutóbbi elismeréséről terveztem beszélgetést vele, klasszikus interjúra készültem, aztán másként történt minden.
hirdetes_kapcsolo: 1
data['nincs_banner']: 0
G->reklam_mentes: 0

„Az év mentora” oklevelet a közelmúltban vette át Krisztina a DUE Médiahálózat 27. alkalommal kiírt Tehetségkutató Diákmédia Pályázatának díjátadásán. Kiderült, a Szabolcs Vezér Szakgimnázium magyar-történelem szakos tanára, drámapedagógusa sorra nyeri színjátszó csapatával is az elismeréseket. Tanít, pályázatokra küldi tanítványai írásait, maga is forgatókönyveket és pályázatokat ír, színdarabokat rendez, no és: szereti a diákjait. Ez utóbbi a leglényegesebb, hiszen ez motiválja több évtizedes pedagógusi munkája során.

Az első meglepetést azzal okozza, hogy négy, tizedik osztályos tanítványával fogad a gimnázium emeleti társalgójában. A huszonkét tagú színjátszó csoportot képviselik a cserfes tinédzserek: a beloianniszi Egervári Pénelopé, az iváncsai Baksa Flóra, a simontornyai Rácz Kinga és a helybéli Kögler Barnabás. Szakgimnazisták lévén valamennyien önkéntesen választották a művészeti képzés lehetőségét, a heti három nulladik órás drámafoglalkozás és a délutáni próbák annyi örömmel járnak, amiért érdemes korábban felkelni. Szeretik a tanárnő módszereit, élvezik a próbák hangulatát, a rendszeres helyi színielőadásokat és a színjátszóversenyek inspiráló sikereit.

Kinga szerint Krisztina tanárnő másként szigorú a magyarórákon és másként a drámafoglalkozásokon. A színjátszás baráti közösséget jelent diáknak, tanárnak, itt alkalom nyílik a beszélgetésre, őszinte kitárulkozásra is.

- Vágynak a gyerekek a személyes kapcsolatokra, akarnak együtt dolgozni, beszélgetni. Ebben a tanévben már mindenki szakgimnazista, turizmus, közgazdász és pedagógiai asszisztens szakosokból áll a drámacsoport. Nem lesz mindenki színész vagy előadóművész, de abban biztos vagyok, hogy a drámapedagógia nagymértékben készíti fel őket arra, hogy később a mindennapi életben jobban megállják a helyüket. A foglalkozások hozzásegítik a gyerekeket, hogy megfelelő önismeretre tegyenek szert, bátrabbak lesznek, nagyobb lesz az önfegyelmük, a teherbírásuk, az önbizalmuk - magyarázza Krisztina, akinek az arca felragyog, amint a tanításról, a tanítványairól, a pusztaszabolcsi középiskoláról beszél. Ő is innen indult útnak, hogy magyar-történelem szakos tanárként visszatérjen az alma materbe.

- Huszonnyolc éve tanítok itt, egyértelmű volt, hogy pályakezdőként hazajövök. Korábbi tanáraim szeretettel fogadtak, de azért kellett pár év, amire Piroska nénit, Lajos bácsit kollégaként tegezni tudtam - mondja.

Az inspiratív közeg ösztönözte, így aztán a könyvtár és drámapedagógus szak elvégzésével is gyarapította tudáspalettáját. Azt mondja, miután szakgimnáziummá váltak, sokkal nagyobb kihívás számára, hogy felfedezze a humán érdeklődésű tehetségeket. Szerinte a pedagógusnak folyamatos megújulásra, fejlődésre van szüksége.

- A „Z” generáció tagjainak és az annál fiatalabbaknak a tanítása más módszereket kíván. Fő hangsúly a vizualitáson van, a hagyományos óravezetés kevés számukra. Tíz-tizenöt percnél hosszabban alig tudnak figyelni, ehhez kell igazítani a módszereket. Ezzel együtt szeretem a munkámat - mondja búcsúzóul, majd siet, hogy elindítsa a Szerelmes Shakespeare című videót a kilencedikeseknek. Év vége van, az utolsó magyaróra, s a reneszánsz témakörhöz kapcsolódva olyan filmet néznek, ami érdekli a közgazdász szakosokat.

Virágh Ildikó

2017. június 18., 11:00 szerző: Virágh Ildikó

Hozzászólások

Részletes műsor

loader image

Műsorok betöltése...