A nyáresti séták varázslatosak az alcsúti kastély hatalmas parkjában

Az alcsúti arborétumban 2007-ben vezette az első sétát a park tőszomszédságéban, az egykori nádori birtok vízházában lakó Halász Ferenc, a kert akkori vezetője. Nemigen tudta senki sem, mi ez a bogár, bár a tudomány, a folklór és a legendák világszerte ismerik ezt különös kémiai jelenséggel megáldott állatkát. Nem írjuk le, hogy mitől is világítanak, az internet száz érdekes képes ismeretterjesztő cikket tartalmaz a kétezernél több létező szentjánosbogárfajról, Írországtól Kínáig.

Fotó: Ravasz Balázs

Halász Ferenc szüleivel költözött 1986-ban az öreg házba, ma már négygyermekes édesapaként ő lett a bogármester, ahogyan magát viccesen és komolyan nevezi. Az idei fényes rajzáskor feleségével, Kolláth Máriával és Németh Valéria óvónővel ők a szakvezetői a nagyjából két héten át tartó bogárnéző sétáknak a parkban. Halász Ferenc valóban úttörő volt, hiszen később, immáron a Duna-Ipoly Nemzeti Park kommunikációs vezetőjeként is ő propagálta az ország többi nemzeti parkjaiban is a szentjánosbogár-sétákat. Igaz, megváltozott a világ is, szinte mindenkinek van autója, a természeti kincsek népszerűek lettek, Alcsútra a hóvirágzás idején is százak és százak zarándokolnak naponta – akkor egy szerény kis fehér szirmú növényke látására.

A szentjánosbogár megfigyelése igazi családi program, mindig nagyon sok a gyerek Fotó: Kolláth Mária

A szentjánosbogárral kapcsolatban persze nagyon is emberi tulajdonságokkal és érzésekkel átszőtt történeteket találunk ki! A szerelem mibenlétének és reménytelenségének, de legalábbis a végzetének taglalása, a női, férfi vágyakozások és minőségek humoros belemagyarázásának se vége, se hossza. Erre alkalmas a nyár, a lég, a zöld, a park, az est, az éj. Az izgató félhomály. S benne a fűben ücsörgő, világító női bogárkák, királylány üzemmódban – mondja Kolláth Mária. S a kavargó és szintén világító fiúk, „akik” lázasan keresik a párjukat, hogy beteljesedjék a nász. S ha beteljesedik, ha nem, halál a vége, ugyanis ezeknek a bogaraknak nincsen szájszervük, peteként és lárvaként esznek csupán, a végső fényes éjekre csak a szerelem marad.

Fotó: Kolláth Mária

Két évvel ezelőtt az Év rovara lett a nagyszentjánosbogár, Alcsúton épp a kicsik élnek, de a lényeg, hogy mindegyik faja világít, s a természetben ez mégis csak elbűvölő jelenség. Az este gyülekező látogatók csöndben várják az alkonyatot a kert bejáratánál, sok a gyerek – ez nagyon jó, s nekik csoda, amint kigyúlnak az két-három milliméternyi lámpással bíró bogarak. És fénylő pontokként repkednek, cikáznak csöndben, mert hangjuk nincsen. Párzás után egyik sem világít többé, ha nem találnak párt, akkor úgy tíz napig futja az erőből a keresésre – mi ez, ha nem sírnivaló allegória? Mély filozófiai fejtegetések nélkül a kastélykert romantikus helyszín a Szent Iván-éj körüli szelíd kalandra. Innen kapta a nevét is e világító bogárka a keresztény területeken, Szent Jánosról, Jézus legfiatalabb tanítványáról. Akiről így nyár derekén emlékeznek meg oly régóta, a hosszú forró nappalok és a rövid mámoros éjszakák idején.

Fotó: Kolláth Mária

Fotó: Kolláth Mária