Színész, küldetéssel - Avagy mi minden rejtőzik a szőnyeg alatt?

2017. január 11., 18:15 szerző: Gábor Gina fotós: Unger Tamás
komment
Ha van, aki miatt kicsit irigylem a szombathelyieket, az Jordán Tamás, no meg az a szemlélet, amellyel ő színházat csinál...
hirdetes_kapcsolo: 1
data['nincs_banner']: 0
G->reklam_mentes: 0

Ne értsék félre: vallom, hogy nekünk, fehérváriaknak pont a teátrumunk (és remek csapata) miatt nincs okunk panaszra. Ám évek óta elfogult rajongója vagyok Jordán Tamásnak. Számomra ő az etalon, ha József Attila verseinek előadásáról van szó. Lenyűgöz az a póztalanság, ahogyan a költő gyötrődéseit tolmácsolja: mintha csak egy barátunk vallana nekünk, elsuttogva legbensőbb érzéseit...

Amikor a nagy versmondás helyszíne Fehérvár volt, alkalmam nyílt megfigyelni azt is, hogyan bánik a legnehezebb korosztállyal, a kamaszokkal. Egykettőre bűvkörébe vonta a diáksereget - az ő kérésére mindenki lelkesen közreműködött a Vörösmarty-vers tolmácsolásában.

No és emlékszem, amikor a Nemzeti Színház igazgatójaként kitalálta a megyejárást, és a fehérvári teátrum budapesti bemutatkozását kísérve érzékelhettem, miként gondolkodik ő a nemzet első számú színházáról.

Jordán Tamás arról is ír: fontos missziót vállalt, amikor Szombathelyen megalapította a színházat Fotó: Unger Tamás

Ezekről is szó esik Jordán Tamás most megjelent könyvében, ami Hátrametszés címmel jelent meg. A geodéziai szakkifejezés nem véletlen, hiszen a szerző földmérőből vált ismertebb színésszé. Azt jelzi, Jordán kötete számvetés: pályája legfontosabb állomásainak koordinátáit igyekszik meghatározni. Az alcím pedig Jordánra, a homo ludensre utal: „Az életem tétre, helyre, befutóra". Nos, köztudott, szereti a lóversenyt, a bridzset, a sakkot és más, szórakoztató-elmés játékot - sőt, színházi berkekben maga is meghonosított szellemes, olykor kedvesen infantilis vetélkedéseket, kacagtató fogadási formákat.

Hiába na, édes pasi. A könyve is tele van humorral, öniróniával. Ráadásul kivételes pálya az övé, hiszen eleinte úgy tűnt, a színház csak a józan mérnök hobbija lesz.

Ám az Egyetemi Színpad nem csak színészképző volt számára - hanem meghatározó alapélmény. Igazi szellemi műhelyként funkcionált - és ennek nyomán Jordán világéletében olyan intézményt akart, ami hasonlóan működik. Ami több mint „csak" színház: egyszerre képes agórává, fórummá, találkozóhellyé válni. Ezzel a szándékkal hozta létre a Merlint, ez vezérelte a Nemzeti Színházban és most Szombathelyen. Bevallja: küldetést érez, hogy ezt megvalósítsa. És ezt én el is hiszem neki...

Jordán integráló személyiség, aki igazgatóként, színházi találkozók, fesztiválok megálmodójaként mindig igyekezett egy asztal mellé ültetni, párbeszédre késztetni a különféle szakmai, politikai nézeteket valló csoportosulásokat. Megesett, hogy ezért ő lett vörös posztó mindkét oldal szemében...

A kudarcokat, a sérelmeket, a lezáratlan ügyeket ő a szőnyeg alá söpörte. Most sorra veszi, mi van a felpúposodott szőnyeg alatt, és kendőzetlenül feltárja ezeket a magánéleti, szakmai gondokat. Közben pedig eszébe jut egy-egy remek sztori. Mert az élet tele van gyötrő momentumokkal, fájó pontokkal, de ha a humorérzékünket nem veszítjük el, nagy baj nem lehet.

Gábor Gina

2017. január 11., 18:15 szerző: Gábor Gina fotós: Unger Tamás

Hozzászólások

Részletes műsor



Műsorok betöltése...