Szódásszifon, bólogató kutya, iskolaköpeny - Tarolt a kiállítás!

Csak tessék, csak tessék, lehet nosztalgiázni! Hála a levéltár munkatársainak - mert náluk nincs teremőr, hiszen nem kiállítóhelyről van szó. Mégis lehetővé teszik, hogy néhány napig még megnézhesse a tárlatot, aki a Múzeumok éjszakáján nem jutott el hozzájuk. Sajnos, akkor mi is leragadtunk valahol a belváros valamelyik rendezvényén, pedig úgy hírlik, a levéltárban is nagyszerű volt a hangulat. Szakértő történész beszélt a Kádár-rendszer könnyűzenei politikájáról, a gyerekek pedig a korszakból fennmaradt (ma már kissé elavultnak tűnő, ám mégis szórakoztató) számítógépes játékokkal múlathatták az időt. No meg persze rácsodálkozhattak azokra a játékokra (társasokra, babákra, állatfigurákra), amelyekben a szüleik, sőt, a kisebbeknek inkább a nagyszüleik lelték gyerekként az örömüket.

A korabeli nappalit idéző bútorok, a polcokon jellegzetes tárgyakkal.
Fotó: Koppán Viktor

A levéltár udvarán állt egy régi Lada és Trabant is - ezeket már elvitték, de a tárgyak többsége maradt. A tárlaton kialakítottak egy kis konyhai szegletet, másutt a nappalikat idéző miliőt is láthatunk, de vannak hajdani egyenruhák, megtaláljuk az úttörő-élet vagy éppen a brigádmozgalom emlékeit, sőt a nem is olyan régen megszűnt Malév relikviáit is.

Sokan jól emlékszünk ezekre a tárgyakra, egyik-másik igen ronda, és mégis, az otthonosság érzése fog el bennünket, ha rájuk nézünk. Hajdanán az anyámmal együtt csináltunk mi is hasonló subaszőnyeget - förtelmes volt az is, de akkor mindenki olyat akart. A 70-es években én is hordtam iskolaköpenyt, igaz, szerencsére a kereskedelemben kaphatóknál jóval csinosabbat varrt nekem a nagymamám. Az idősebb asszonyok meg éppen olyan nejlon otthonkákban jártak-keltek, mint amilyenek a kiállításon szerepelnek - emlékeim szerint egy-egy csini mamusz tette még teljessé az összhatást.

Van úttörő-egyenruha és iskolaköpeny is.

A viaszosvászon terítő is hozzátartozott a korabeli konyhákhoz, és az az ocsmány alumínium teafőző is nagyon ismerős. A konyhaszekrényben még sokáig őriztem a tárlaton szereplő poharakhoz hasonló bögrét, ám sajna ripityára törött... A lakásomban valahol - talán a beépített szekrény legfelső polcán - még megvan a szódásszifon - fogalmam sincs miért tartogatom. Csak.

Ahogy a bakelitlemezeket is ki kellene dobni, mert évek óta nincs min lejátszani a hajdani slágereket. Mégis ragaszkodom hozzájuk, mert nekem csak elég ránéznem némelyikre. Például az LGT Loksi című dupla albumára - és eszembe jutnak a gimis évek... Meg a dalok.

Plakát idézi azt a korszakot, amikor még fotótárlattal ünnepelték a nőnapot

A tárgyak láttán kicsit nosztalgiázik az ember lánya. De persze, félreértés ne essék, nem a Kádár-rendszer hiányzik. Azt aztán végképp nem sírom vissza. Ahogyan a nyomásgyakorlás, az elhallgatás és elhallgattatás jól ismert módszereit sem szeretném újra átélni...

De jólesik némelyik tárgyat újra látni, még ha ronda is. Mert egy rövid időre visszahozza a múltat.

A fiatalságomat.