Új köntösben a régi népdalaink

A Hungarikum Együttes négy éve alakult, amikor is Fehérváron, egy Varkocs szobor melletti nyár esti programsorozaton kölcsönösen hallottuk egymást zenélni, énekelni Gézával. Ő akkor bluegrass-ban utazott, én pedig szólóban. Géza többször meghívott vendégszerepelni saját előadásaikra, aztán úgy alakult, hogy az ő együttese feloszlott, a mienk meg kialakult . Az elnevezés adott volt, mert magyar népdalok feldolgozása a fő irányvonal mondta el a lapunknak az együttes megalkulásáról Mudris Anett, aki egyébként az iszkaszentgyörgyi általános iskola ének-zene tanára.

- A zenénket meghatározni úgy tudom, hogy a régi veretes népdalokra új köntöst biggyesztünk, amivel utat találunk a mai ember füléhez is. Az, hogy a dalokat egy hangszer kíséri, levegőssé, könnyűvé teszi a feldolgozásokat, ami azért eshet jól a léleknek, mert elteltünk már az agyonhangszerelt, túlritmizált harsány dalokkal. Ez a tapasztalat válaszolta a gyönyörű hangú énekesnő, amikor arról kérdeztük, miként tudná definiálni, jellemezni a Hungarikum által játszott muzsikát.

- Emlékezetes fellépéseink közé tartoznak a karácsonyi klubkoncertek (mos már a második nagyszabású, amin százan voltak), a baráti jelenlét és meghittség miatt, amit valahogy sikerült a Szent István Művelődési Ház amúgy tekintélyes falai közé varázsolni. Természetesen a Papp László Sportaréna csarnokában énekelni 10 ezer ember előtt szintén feledhetetlen érzés. Éppen úgy, ahogy egy győri hajléktalan szállón dalolni i a Megváltóról, s hálából ezer forintot kapni egy ott élő nénikétől, akiben a zene által megszülető béke-csoda ránk is visszahat mesélte Mudris Anett legemlékezetesebb fellépéseikről.

- Kikből verbuválódik a Hungarikum közönsége? - tudakoltuk eztán.

- A közönségünket először rokonok, barátok alkották, most már a barátok barátai is közel kerültek hozzánk, s tágul a kör. Idegenek lettek ismerőssé az évek folyamán. Hallgatóságunk nem korlátozódik egy korosztályra, sikerült már fiatalokat is megnyernünk: akadt, aki a mi népdalfeldolgozásaink nyomán szerette meg a magyar népdalt.

- Nem sínyli-e meg a magánélete a gyakori próbákat, esti fellépéseket? - szólt a következő Anetthez intézett kérdés a kislányára gondolva.

- A fellépésekre igyekszem magammal vinni a kislányomat, kivételes esetekben ha például késő estébe szalad a koncert a mama vállalja a felügyeletet. De már rajta is látom a zene szeretetét, folyton énekel, dúdol, eltanulja a dalainkat, véleményt formál más énekesekről, és bizony kemény kritikus a kicsi. Ő találta ki azt a játékot is, hogy dúdol nekem egy dalrészletet és ki kell találnom, mi az. Ha sikerül, megdicsér, hogy ügyes vagy anya .

Végezetül a terveikről kérdeztem az előadót.

- Terveink között szerepel olyan külföldi országokba való eljutás, ahol szeretik és megbecsülik a magyar népdalokat. Nem hajszolva a sikert, nem erőltetve a jövőt, csak megnyíló ajtókon belépve haladunk az úton, amin elindultunk, s melyet remélünk az Isten vezérel tovább.Legkorábban január 7-én leszünk hallhatóak a Miss Tee teázóban Fehérváron 19 órától, 16-án pedig a Kisfaludi Művelődési Házban 17.30-tól.

Feledhetetlen élmény ezrek előtt énekelni