2016.07.08. 18:50
Ujjat húzott a valósággal
Évekig nem is láttuk, csak annyit tudtunk, hallomásból, hogy betegeskedik, most itt is, ott is felbukkan a városban. A fehérvári Székely János Jenő szobrászművész nem titkolja, komoly kór támadta meg: hét évig szenvedett depresszióban.
Megjárta a kedélybetegség minden poklát - volt időszak, amikor képtelen volt felkelni is. Megesett: csak egy marék meleg vízbe áztatott rizst vett magához, mert az evéshez se érzett erőt, kedvet, nem hogy a főzéshez.
Janus Pannonius arcát a koponya vonalát követve finomabbnak rajzolta meg Székely János Jenő szobrászművész Fotó: Molnár Artúr
Azt mondja, veszélyes ez a kóros búskomorság, mert a kedélybeteg óhatatlanul visszahúzódik, befelé fordul, megszűnik pörögni, holott ma a világ csakis a pörgésről szól. Úgy érzem, én ujjat húztam a valósággal - mondja, hiszen évekig szüneteltette azt a bizonyos természetes pörgést... De most úgy érzi, kilábalt a betegségből, ami miatt megbízásoktól is elesett, hiszen képtelen volt szoborterveken gondolkodni. Ám most megtalálta egy új, igen kedvére való feladat. Ez is segíti a gyógyulásban:
- Szőcs Géza költő, kormánybiztos, a Magyar PEN Club elnöke azzal keresett meg, hogy Janus Pannoniusnak állítanának szobrot Pécsett. Szőcs Gézát régóta ismerem, és nagyon jólesett, amikor még korábban, 1995-ben azt írta rólam, hogy szerinte az utóbbi évtizedek egyik legszebb emlékművét én készítettem. Mégpedig az édesapám, Székely János író tiszteletére. Az az emlékdombormű - amelyen a belga fekete márványba intarziaként építettem bele a carrarai márványt - az édesapám halála után megjelent Valódi világ című kötet borítóján is szerepelt...- meséli Székely, aki hozzáteszi: a felkérés először meglepte. Úgy érzi, keveset tudott Janus Pannoniusról, csak annyit, amennyit hajdanában, felületesen tanítottak róla az iskolában. Ám aztán egyre többet olvasott tőle és róla: megszerzett minden fontosabb irodalomtörténeti összegzést a témáról.
A számítógépes arcrekonstrukció, mellette pedig a szobrász terve
- Kardos Tibor egyik tanulmányát már szinte betéve tudom, annyit forgattam - meséli. - Kiderült, hogy Janus Pannoniust, a költőt és humanistát - aki Csezmiczei János néven született, és egyszerű, magyar parasztgyerek volt - a maga korában Európa-szerte ismerték és igen nagyrabecsülték nagyszerű latintudásáért, a verseiből áradó reneszánsz életérzésért - különösen Itáliában. Most pedig a verseit olvasva magam is nagyon megkedveltem: felfedeztem, hogy milyen hihetetlenül okos és jó költő volt.
Székely mellszobrot tervezett, és a munkához a tudományos kutatás eredményeire is igyekszik támaszkodni. A pécsi székesegyház altemplomában évtizedekkel ezelőtt találták meg azt a csontvázat, amelyről joggal feltételezik, hogy Janus Pannonius holttestének maradványa. A koponyáról számítógépes arcrekonstrukció is készült. A szobrász szerint pusztán a koponya alapján az arc lágy részeit nehéz pontosan megjeleníteni - megítélése szerint Janus Pannoniusnak nem lehetett annyira durva az arca, mint amit a számítógépes rekonstrukció tükröz. A koponya alakja alapján az ő terve egészen más: és sokkal intellektuálisabb Janus Pannonius arca.
- Egy magyar parasztgyerek felvette Janus római isten nevét. Janusról pedig tudjuk, kétarcú istenség: a múltba és a jövőbe egyaránt tekint. Ezt a kettősséget jeleníti meg az én tervem is. Az elképzelésem az, hogy egy igazi, reneszánsz figura mellszobrát készítem el. Ám a figura feje - kissé színpadiasan - hátulról mást mutat: a hajánál előbukkan egy másik ábrázolás: az a koponya, amit a pécsi székesegyházban találtak.