Versek egy és több témára - Két Saitos- és egy Káliz Sajtos-kötet

A 88. Ünnepi Könyvhét és 16. Gyermekkönyvnapok fehérvári rendezvényeinek sorában a testvérpár, Saitos Lajos és Káliz Sajtos József is bemutatta és dedikálta friss könyveit a Városház téren.

Az idén 70. életévét betöltött Saitos Lajos két, más-más kiadónál megjelent verses kötettel ünnepli a jeles évfordulót. Az egyikben a kerek számhoz alkalmazkodva hetven darab haiku kapott helyet. A népszerű, tömör, háromsoros japán versforma régóta
a költő kedvencei közé tartozik, s idén adódott olyan lehetőség, hogy külön ezeknek szentelhetett egy kötetet.
A küllemre is tetszetős, vékony kiadvány hamar kiolvasható ugyan, ám a rövid verseken érdemes néhány pillanatnál tovább elidőzni, hiszen van, amelyik csak úgy mutatja meg igazán értelmét. Aztán vannak egy-egy könnyű tollvonással rögzített természeti pillanatok is. Például: Hajnali órán / februári röppentyű / cinke a fámon. Az idő múlása, a generációk váltakozása pedig jól érzékelhető ebben a haikuban: Süppedő havon / őseid nyomában jársz - / nézd, hátul ki jő?

Káliz Sajtos József Fotó: archív

A másik Saitos-kötet a Túl a fényeken című válogatás, amelybe 50 év művei közül kerültek be a kiválasztottak
a költőtől. A kilenc ciklus változatos témákat ölel föl, az elmúlással, a természettel kapcsolatosan.

Káliz Sajtos József ezúttal egy témára hangszerelt kötettel jelentkezett: az Egyedüli reményem istenes verseket tartalmaz. A több műfajban is író szerző négy ciklusban fogalmazza meg Istenkeresését, vallja meg hitét. A könyvhöz ajánlást író Serfőző Simon költő így fogalmaz: Az idősödő költő érzi az idő múlását, talán ezért tud olyan emlékezetes versekben elbúcsúzni a közelmúltban elhunyt Nagy Lászlótól, Bella Istvántól, Csoóri Sándortól. Utal még arra, hogy a vallásos, szakrális költemények közül néhány a szerző magánéletét is érinti.

Saitos Lajos Fotó: FMH-archív

Szép példa a rövidebb versek közül a Baljós jel című: Istenem, / megint az őszi esték, / deres reggelek... / Egyszer majd intesz, / s csendben elmegyek. És íme egy részlet a hitvalló művekből (Tépelődés a gályán): Tűröm a gyalázatot, ütlegeket. - / Sorsverte protestáns vagyok: / oly gyötrelmes minden napom, / mint nekik egykor a gályapadon. / Hajónk a szél tépi, cibálja...