Vikingül, csokikkal temették a Meghökkentő mesék íróját

A Meghökkentő mesék című tévésorozaton felnőtt generációk háta még manapság is beleborsózik a férjét fondorlatosan egy fagyasztott birkacombbal hidegre tévő háziasszony, a hűtlen feleségét egy drága Henry Moore-szoborba kalodázó férj, vagy a kisbabáját a méhek szuperpempőjével hizlaló anyuka történeteibe. De honnan is jöttek e sztorik alapötletei és ki volt valójában a szerző, akit Roald Amudsen norvég sarkkörutazóról kapta a nevét?

1916. szeptember 13-án született egy walesi kisvárosban, norvég bevándorlók gyermekeként, születésnapja egy ideje Roald Dahl-nap és beöltözős programokkal ünnepli az angolszász világban. Gyerekkorát súlyos traumák is végigkísérték, egy hónapnyi különbséggel halt meg a nővére és az apja, őt pedig kisiskolásként megvesszőzte az igazgató, mert értelmi szerzője volt egy diákcsínynek, amelyben döglött egeret tettek egy helyi édességbolt egyik edényébe. A csokoládéval másképp is kapcsolatba került, a Cadbury édességgyárt akkoriban fejlesztette termékeit és azokat elküldték tesztelésre a gyerekeknek: Dahl visszaemlékezései szerint ez a momentum később jó szolgálatot tett, mikor 35 évre rá megírta a Karcsi és a csokoládégyárt című könyvét. Dahl felnőtt életében egyébként értékesítőként dolgozott a Shell-nek, és petróleumot árulva gyakorlatilag beutazta a fél világot: legtöbbször Afrikában járt és mint írja, megszemlélt minden állatot, csak a kígyóktól félt, de azoktól nagyon. A világháború alatt vadászpilótának képezték ki, ami abból állt, hogy betanulás nélkül felrakták egy Gladiator-gép vezetőülésébe, navigáció és rádió nélkül a Szuezi-csatornánál. A hibás üzemanyagadag miatt kényszerleszállni kényszerült, emiatt nekiment egy sziklának és lezuhant. A kigyulladt gépben betört a koponyája, eltört az orra és napokra megvakult. Azért az égő géptől sikerült elvonszolnia magát, időben, mert a gép felrobbant. Idevágó élményeit később a Sétagalopp című könnyed novellában írta meg. A történet pozitív csattanója, hogy az öt hónapos kórházi lábadozás alatt szerelmes lett az ápolónővérébe. 1942-ben az USA-ba került légiattasé-helyettesnek és elkezdett írni. 74 évesen halt meg, s viking szertartás szerint vele temették kedvenc eszközeit: snooker cipőjét, néhány üveg minőségi burgundi bort, jól fogó HB-s ceruzákat és persze pár tábla csokoládét...