Colorado és a Kodolányi Jazz - egyhúron pendülnek

John Gunther, a University of Colorado Boulder professzora mesterkurzust tartott délután a főiskola hallgatóinak, majd kiegészülve a Kodolányi János Főiskola Művészeti Tanszéke oktatóival - Szendőfi Péterrel, Nagy Jánossal, Mits Gergellyel - este A Szabaművelődés Háza kamaratermében varázsolta el hallgatóságát. Jöttek fiatalok hangszerrel, vagy anélkül, idősebb jazz rajongók kezükben pohárral, vagy anélkül. Mindenki értette a másikat, szavak nélkül, mert a zene az egyetemes világnyelv.

- Nagyon szeretem a jazzt, ez a fő anyanyelvem az angol mellett. Mint zenész, mint tanár szintén több nyelvet beszélek, a népzene, a világzene, az amerikai country, a bluegrass, a blues nyelvét. A magyar népzene is fantasztikus, mély és gazdag hagyományokkal. Tanulmányoztam a magyar folkot, izgat, hogy a jazzt és a különböző népek zenéit miképp lehet egymással integrálni - mondta a professzor.

A koncert első szerzeménye, amelyet John Gunther követett el , tempósan kezdődött, de néhány perc múlva már a ritmusra ringott a nézőtéren helyet foglalók gyülekezete. Nagy János zongoráján egyre nagyobb lendülettel emelkedett mind magasabbra a székéből, Szendőfi Péter dobjátéka szólistaként adta a ritmust, Mits Gergő öthúros basszusa dörmögött, brummogott, és néha szólógitárként funkcionált. Hihetetlennek tetszett, hogy ez a négy ember a koncert előtt két nappal találkozott egymással, hogy másnap Debrecenben már megmutassák magukat. Fehérváron olyan összokottan zenéltek, mint akik ezer éve együtt játszanak. Woody Allen mondásával szembesítettem a professzori módon muzsikáló Johnt: aki nem tudja, az tanítja, de szerencsére az ő esetében ez nem igaz.

- A tanítás és a játék kiegészíti egymást az esetemben, ez az életem. Hálás vagyok azért, hogy taníthatok és játszhatok is. Több műfajjal próbálkozom, de egyértelműen a jazz az első az egyenlők között. Nincs bennem kettősség amiatt, hogy a tudományos munkamiképp fér el bennem az improvizáció szabadságával, mert az improvizációt előkészítő munka nagyon precíz tevékenységet kíván, sok gyakorlással. Minden nagy zenész így tesz függetlenül attól, hogy egyetemen dolgozik, vagy sem.

És a zene, mint a vulkán lávája hömpölygött a színpadról a nézőtérre. Minden szerzeményben, Johnéban, vagy a Szendőfi Péter által néhány napja írtban, a standardokban mindenki megkapta a lehetőséget technikailag felsőfokon előadott szólójára, hogy a közönség zajos tetszésnyilvánítását követően újra csapatként, együttesként játszanak tovább. John szabadságot kért az egyetemétől, néhány hétig Európát járja, és helyi zenészekkel koncertezik, illetve a coloradói egyetem számára kapcsolatokat alakít ki az adott települések művészeti felsőfokú intézményeivel, így a Kodolányival is. Debrecenről, Székesfehérvárról az első helyszínekről olyan elragadtatással beszélt, mint amilyen áhítattal hallgatták őket ott.

És nem is kellett nagyon sokat beszélni, hiszen a zenét, az egyetemes nyelvet mindenki érti, aki szereti...