Kisautók a szocializmusból

Ez derült ki azon az előadáson, amit a Hetedhét múzeumban hallhattunk. A vendég, Janovszki Tamás, a Magyar Műszaki és Közlekedési Múzeum főigazgató-helyettese azt mesélte, a budapesti intézményük először 2011-ben rendezett tárlatot a szocializmus sajátos formavilágú és jellegzetes technikai kultúrát tükröző játékaiból. Az érdeklődés megmutatta, hogy a magyar játékipart is érdemes kutatni, így született meg a Játékország című, a hazai játékgyártást is bemutató tárlatuk.

Janovszki Tamás muzeológus

Közismert, hogy a II. világháború után meglehetősen átformálódtak azok az országok, amelyek szovjet megszállás alá kerültek. A propaganda és az átnevelés legfontosabb alanyai a gyerekek lettek. Ám a béketábor országaiban eltérő hagyományokkal bírt a játékipar: a német és a cseh játékgyártás korábban is híres volt, a háború után is megmaradt az a háttér, amire támaszkodni lehetett, míg többi országban ilyesmiről nem beszélhettünk. Mindenütt létrehoztak központi játéktervező intézeteket, de legfeljebb látszategyüttműködés volt csak az egyes országok között.

A játékkereskedelem főként a karácsony előtti időszakra korlátozódott: a magyarországi játékipar mindössze az igények 25 százalékát volt képes kielégíteni, a többi játékot exportáltuk az NDK-ból, Csehszlovákiából, esetleg Lengyelországból. Janovszki Tamástól megtudtuk: 1953 fordulatot hozott, hiszen ekkortól már ipari méretekben állítottak elő nálunk is játékokat. (Sőt szovjet mintára játéktervező intézetet is létrehoztak.) Igaz, a hiánygazdálkodás időszakában megfelelő alapanyag se nagyon volt. A Lemezárugyár először bakelit karosszériájú lendkerekes autókat állított elő . Ám a bakelit meglehetősen törékeny volt, ezért aztán ezek a kisautók igen sérülékenynek bizonyultak. Volt is egy kísérlet arra, hogy a lendkerekes szerkezetet megvédjék, ezért gumikarosszériába bújtatták: erre is láttunk példát a képek segítségével. Mivel kevés játék élte túl a viszontagságokat, ezért ezek a darabok ma a gyűjtők számára igen sokat érnek... (Érdemes tehát a padláson kutakodni.)

Később aztán a bakelitnél olcsóbb alapanyagból, polisztirolból készült lendületautók terjedtek el a piacon, ezek jóval strapabíróbbak voltak.

Akadtak gyártók, amelyek melléküzemágként foglalkoztak játékok előállításával: ezek közé tartozott a BHG-nak nevezett telefongyár, vagy a gumigyár, a Magyar Ruggyantaárugyár vagy a Mikrolin Szövetkezet. De voltak a játékkészítők között híres kisiparosok is, akik legendás, jellegzetes termékeket állítottak elő...

Janovszki Tamás a vetítettképes előadáson sokféle régi, ma is becses, nálunk gyártott játékot mutatott: a Vörös Szikra elektromos kisvasút mozdonyai nagyon drága és szép játékok voltak - a Merklin alapján készültek - a legtöbben ma is őrzik őket. Láttunk fából készült villamost az 1930-as évekből és megmutatta annak silányabb, olcsóbban előállított mását a 60-as évekből. Olykor a gyártók képviselői híres nagy nyugati cégek játékait kiállításon koppintották le, és csináltak itthon valami hasonlót. Nem mindig sikerrel: a robotfelderítő pörgettyűje már a kipróbálásnál a szekrény mögött landolt, sose került elő... És láthattunk olyan terméket, ami túl míves volt, ezért a gyártása itthon nem is volt kifizetődő, hamar meg is szűnt.