Lóerő

2015.07.02. 14:44

A személyautózás 60 évvel ezelőtt még (párt)állami monopólium volt

A mai fiatalok számára szinte elképzelhetetlennek tűnik, hogy néhány évtizeddel ezelőtt milyen autókkal rótták az utakat.

Káldor András

Az éjszaka közlekedő, nagy fekete, lefüggönyözött autó az idősebb nemzedék számára a zsarnokság szinonimája volt. A rossz emlékű jelkép az ötvenes évekre nyúlik vissza, amikor az akkori parancsuralmi rendszer az autóhasználat gyakorlatát is végletekig eltorzította. 1950 végére a szocializmus korifeusai rendeletekkel tették gyakorlatilag lehetetlenné, hogy a kiváltságosak szűk körén kívül bárki személygépkocsi tulajdonosa legyen. Így nemcsak a kereskedelmi forgalomból tűntek el a szabadon megvásárolható autók, hanem az 1950 végén megjelent minisztertanácsi rendelet értelmében üzemanyaghoz is csak vásárlási könyv vagy utalvány ellenében lehetett hozzájutni.

A GAZ -13 Csajka luxus kategóriájú gépkocsit elsősorban a magas rangú vezetők használták
Fotó:oldtimer.com

Volga M 21 - Csak kiváltságosoknak járt a szovjet autóipar egykori csúcsterméke. Mára a gyűjtők féltett kincsei közé tartozik
Fotó: oldtimer.com

A kapitalista mételynek tekintett szabad autókereskedelem fokozatos megfojtása után gyakorlatilag eltűntek az utakról a magántulajdonú autók. Akiket a munkakörük nem jogosított fel járműhasználatra, gépkocsijukat fel kellett ajánlaniuk megvételre az államnak. Mindennek következményeként az ötvenes években a tizenháromezres gépkocsiállomány ötezerre csökkent, magántulajdonban egy-kétezer gépkocsi maradt. Ezek gazdái döntően a magas rangú pártfunkcionáriusok, hivatalnokok, néhány esetben pedig a tudós elit köréből kerülhettek ki. Az autóhasználat a szűk hatalmi csoport monopóliumává lett, és az újautókereskedelem megszüntetésével évente, központilag csak néhány száz darab járművet osztottak szét. A cseh Tátrák és Skoda 1101-es típusok mellett a felsőbb vezetés szovjet gyártmányú ZIM, ZISZ, sőt később Chevrolet és Mercedes autókat is igényelhetett. A motorkerékpárokkal kapcsolatban nem volt annyira szigorú a szabályozás. Így a hazai gyártmányú Csepelek, Danuviák, majd később a Pannoniák tovább közlekedhettek. Az ötvenes években a hivatali ügyeket többnyire Pobedákkal, Warszavákkal intézték, ellenben a pártvezetők kényelmét a jobb műszaki állapotú - számos esetben nyugati gyártmányú - autók biztosították. (Ezek az autók ma már oldtimer rendszámmal közlekednek.) 1956-ban az akkori pártvezetés szájából elhangzott az autóhasználat demokratizálásának ígérete. Később enyhítettek némileg a szigoron, de így is többéves várakozás után lehetett hozzájutni a négykerekűkhöz, az autóelosztás gyűlölt rendszere egészen a rendszerváltásig fennmaradt.

 



 

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a feol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!