Lélektől lélekig - A fülemüle időseknek dalolt

„Bandi, rendezhetnél nekünk valamit” – vetette föl az ötletet Ősi Györgyné majd’ egy évvel ezelőtt az előszállási Rozmaring Nyugdíjas Klub egyik összejövetelén. A megszólított, Gajdó András magyartanár korábban számos előadást vitt színpadra több mint negyvenéves pedagógusi pályafutása alatt. Gyerekek százai szerepeltek különféle darabokban, Bözsi néni lánya, Ősi Ildikó például remek Lúdas Matyi volt, ma pedig kiváló szinkronszínész

A felvetést tett követte. Nyúl Mihály átdolgozta és napjainkhoz igazította Arany János versét, majd összeállt a nem mindennapi társulat. A nyugdíjas klub tagjai mellett fontos szerepet kapott a polgármester, az állatorvos, több önkormányzati képviselő, pedagógusok, szakemberek és gyerekek is. Azt azonban senki nem gondolta, hogy nem csak egyszer adják elő A fülemülét. Előszálláson májusban, a bemutatón olyan nagy sikert arattak, hogy közkívánatra még egy előadást kellett tartani, majd ráckeresztúri és nagykarácsonyi vendégjáték következett.

Advent második hetében Mezőszilason, az idősek otthonában járt a társulat. Az intézmény vezetője, Lang Zoltánné hívta meg földijeit, hiszen Mariann előszállási gyökerekkel rendelkezik, ott nőtt föl, oda járt iskolába. Külön érdekesség, hogy a főnővér, Németh Noémi is előszállási, ráadásul nagymamája éppen az a Bözsi néni, akitől a színjátszósdi ötlete elindult. Eleinte csak önmaguk szórakoztatására gondoltak, álmodni sem mertek volna arról, hogy a megye több településén is fellépnek majd.

Ötödször szólalt meg tehát daloló trillákkal a fülemüle, s ötödször varázsolták el a játszók a közönséget. Az ebédlőből színházterem lett, amely hamar megtelt az otthonban gondozott idősekkel, volt, akinek már csak kívül jutott hely, de onnan is élénk figyelemmel követte a történéseket. A rendező bemutatta a színtársulat tagjait, ismertette a szereposztást. A korábbiaktól eltérően a súgó ezúttal nem a díszletek mögött tartózkodott, hanem a nyílt színen, beteg társát helyettesítve. Nyúl Mihály előadta Arany versét. A nézők közül többen vele együtt mondták a szöveget, s később is bekapcsolódtak az előadásba: tapsoltak, hüledeztek, nevettek, felszisszentek, csodálkoztak; láthatóan jól szórakoztak valamennyien. Az előadás végén az egyik bentlakó idős hölgy köszönetét fejezte ki a színházi élményért, hiszen a darab láttán fiatalkora jutott eszébe. Többen elérzékenyülve kérték, máskor is látogassák meg őket, s hozzanak egy kis örömöt, felhőtlen vidámságot az otthon falai közé.

Az adventi időszak a várakozás mellett a jó cselekedetekről is szól. Az előszállási színtársulat igazi lélekemelő ajándékkal lepte meg az otthonban élő időseket, hiszen jól tudják valamennyien, adni öröm. Olykor elég egy mosoly, ami eljut lélektől lélekig.