Tervek, álmok, nagy kaland - Sebestyén Dalma egyre közelebb pályafutása nagy pillanatához

A 19 éves Sebestyén Dalma élete és pályafutása eddigi legnagyobb állomásához érkezett. A fehérvári úszólány elutazott a riói olimpiára, ahol augusztus 10-én, magyar idő szerint 18 óra 48 perckor elrajtol a 200 méteres mellúszás előfutamában. Dalmával utazása előtt egy nappal beszélgettünk.

- Rengeteg érzés kavarog bennem. Nagyon izgatott vagyok, rettentően várom már a versenyt. Mondhatom azt is, hogy kezdek izgulni, bár még nem kellene, hiszen másfél hét van az úszásomig. Próbálom elfoglalni magam, pakolok, járok erre-arra, szeretném elterelni kicsit a figyelmemet, de természetesen minden gondolatom az olimpia körül forog - mosolygott a reggeli edzés után Sebestyén Dalma. - December vége óta biztos helyem volt az utazó csapatban, hiszen Sztankovics Annán kívül más nem közelítette meg az általam megúszott szintidőt. Lélekben már azóta edzettem magam az olimpiára. Jó lett volna, ha még egy szám becsúszik a 200 mell mellé, de így sem lehetek elégedetlen, mégiscsak egy olimpián indulhatok.

Sebestyén Dalma augusztus 10-én versenyez először az olimpián. Fotó: Molnár Artúr

- Kemény felkészülésen van túl, kire támaszkodhat leginkább?

- A családom mindig mögöttem áll, Sárdi Ákosra, az edzőmre is állandóan számíthatok. Mellettük a barátom, Kenderesi Tamás is sokat segített, és segíteni is fog, hiszen ő is ott lesz az olimpián, 200 pillangón indul. Sokat biztatott, amikor padlón voltam, mert volt olyan időszak, mikor kicsit elborultam , de a segítségükkel könnyen talpra tudtam állni.

- Volt szüksége olyan pillanatokra, amikor teljesen kikapcsolt, és nem az úszással foglalkozott, nem az olimpiával törődött?

- Szerencsés alkat vagyok, nem görcsölök rá túlságosan a dolgokra. Nem válik hátrányomra, ha nagyon az olimpiára koncentrálok. A hétvégéimet hasznosan, az uszodától távol töltöm.

- Festeget még?

- Festek, igen, de mostanában nem volt rá időm. Az olimpia után szeretném bepótolni. Akad jónéhány dolog, amit meg szeretnék valósítani. A nagymamámékhoz szeretnék elmenni Balatonra, Horvátországba is szeretnék eljutni, a barátaimmal is szívesen csavarognék, és persze festenék is. De a sorrend szent és sérthetetlen, az olimpia van a középpontban és semmi más.

- Hogy érzi, nagyon jól megy az úszás?

- Nagyon jó formában érzem magam, kiváló munkát végeztünk Sárdi Ákossal. Bizakodó vagyok, hogy az olimpia jól sikerül majd.

- Megtervezte azt a
bizonyos riói napot?

- Megterveztem, de addig még jó pár edzés vár rám. Persze, nekem is vannak babonáim, szokásaim verseny előtt, a bemelegítésnél vannak furcsa szokásaim. Percre pontosan meg szoktam tervezni, hogy mikor kezdem el a szárazföldi bemelegítést, mikor ugrom vízbe, mikor mászom ki, mikor veszem fel a dresszt. De nem dől össze a világ, ha nem tudom tartani magam ezekhez.

- Mivel lenne elégedett?

- Egyéni csúccsal mindenképp elégedett lennék.
Van egy célom, de azt nem szoktam elárulni, megtartom magamnak. Ha összejönne egy középdöntő, az egy nagy ajándék lenne. Már eleve az egy óriási élmény, hogy ott lehetek Rióban, szeretném az olimpia minden percét kiélvezni, de reálisnak tartom a középdöntőt. Ha esetleg a környezet, az olimpia miatt felszabaduló érzelmek olyan eredményt hoznának ki belőlem, hogy még a döntőbe is bejutok, az már az álom kategóriája lesz.