Kedvencünk, a klívia

A Clivia miniata állítólag ideális szobanövény a nem éppen mintagazdák számára is. Kevés fénnyel beéri, tűri a száraz levegőt, a magas és alacsony hőmérsékletet, az elhanyagolást. Kártevője is alig van. A pangó vizet és a tűző napfényt viszont nehezen viseli, ezenkívül szinte elpusztíthatatlan.

Így aztán a szárazabb levegőjű panellakásokat is jól viseli, feltéve, ha sikerül november tájékán a fűtött szobából áthelyeznük a lépcsőházba. Ősszel ugyanis hűvös (10 fokos) és világos helyre kell tennünk, mert ez a két hónapos hideghatás az előfeltétele annak, hogy a növény január végén, február elején meghozza csodálatos, narancsos árnyalatú virágzatát, amely a tő tömegének legalább egytizede... (Ha a növény jól érzi magát nálunk, arra is hajlandó, hogy később, április-május táján ismét virágba boruljon.) A virágzás után megjelenő terméseket a szárral együtt célszerű minél előbb levágni, mert a bogyómagnevelés sok energiát von el a növénytől.