A férfiagy másként működik

A női lét szorosan kötődik a test történéseihez. Mégis rengeteg tabu, tévhit és tényferdítés nehezíti meg, hogy a nők nőiségüket csodaként éljék meg. Sőt, kultúránkban a divatguruk, reklámok hatására a nők nagy százaléka bizonytalanodik el, ugrik bele meggondolatlanul plasztikai műtétekbe vagy válik kamaszként anorexiássá, mert a teste nem elég jó. De vajon kinek nem elég jó? Ezt a kérdést tette fel Hoppál Bori testtudatkutató a Művészetek Házában rendezett Csajos esten. 

– Az ELTE angol szakán szereztem tanári diplomát, de tudtam, hogy nemcsak az angoltanítás szintjén szeretnék emberekkel foglalkozni. A pszichodrámával és az Alexander-technikával való ismerkedés után 1994-ben találtam rá a testtudat-központosítás módszerére, amit 1995-től 4 nyáron át tanultam az Egyesült Államokban. 1998-ban kaptam meg a diplomámat Bonnie Bainbridge Cohentől, a módszer kidolgozójától, és így lettem testtudatoktató – mesélte az előadó, aki hangsúlyozta, nem szeretne mást, mint megosztani a megtanultakat a nőkkel, akikkel találkozik élete során. Nőként nőknek mesél az önelfogadásról, önszeretetről, s arról, vajon mi vezethet odáig egy nőt, hogy a szépség és a szeretet reményében az öncsonkításra is képes legyen.

– Ahogy 50 felé közeledek, úgy találok több témát, mellyel foglalkoznunk kell. A szép test, a várandósság, a szexualitás olyan kérdések, melyek meghatározzák életünket, s amely miatt sokan szenvednek. Igyekszem ezen az úton a nőket kísérni, segíteni, hogy mindenki rátaláljon belső szépségére. Ami fontos, mert kultúránkban semmi sem támogatja azt, hogy elhiggyük magunkról: testünk szép.

Hoppál Bori arra törekszik, hogy minden nőnek megmutassa, büszke lehet nőiségére. Az első lépés az önelfogadás (Fotó: Pisch Anikó)

Nézzünk bele a reklámokba: minden azt sugallja, ha ezt a tablettát bevesszük, azt a krémet magunkra kenjük, szépek lehetünk. De milyen valójában a szépség? Végtelenül relatív fogalom, a különböző kultúrákban mást és mást jelent. Másként beszélhetünk annak fogalmáról Ázsiában, mást jelent a természetközeli afrikai népeknél, s egészen mást a mi európai szemléletünk szerint. Kínában annál szebb egy nő, minél kisebb a lába. Ezért hosszú évtizedeken keresztül szorították el lábukat a nők. Egyes kultúrákban a zsiráfnyak s a tányérszáj határozza meg a szépségideált. Miközben ez az európai szem számára taszító lehet. Soha ne feledjük, a divat, a trend változik.

Ma már a '60-as évek divatja viccesnek tűnhet, pedig nem volt olyan rég – mondta Hoppál Bori, aki gyakran általános iskolákban és gimnáziumokban tart előadást. S a kamaszok kérdéseikkel, látásmódjukkal próbára teszik Hoppál Borit, aki arra törekszik, a kamasz fiúkat rávezesse arra, hogy átéljék a lányok helyzetét, s aztán alkossanak véleményt. 

– Egy 40 évvel ezelőtti szexszimbólumot, ideált, gömbölyded formáit a mai kamaszok kövérnek neveznek. Egy olyan nőt, akiért megdöglöttek a pasik! Ugyanakkor a csontsovány, vézna modellek sem tetszenek a fiúknak bevallásuk szerint, miközben a tinédzser lányok épp ilyenné akarnak válni. Ezek a fiatal lányok épp hogy elindulnak a nőiesedés útján, s már fogyókúrázni kezdenek, azt hiszik, akkor lesznek szépek, szerethetők, ha a magazinokban látott ideálok méreteinek megfelelnek. Hölgyeim 3 milliárd nő él a Földön, s ők nem úgy néznek ki, mint a szupermodellek, akikből mindössze nyolc van! A többség eltér az ideálistól. A plakátokon, címlapokon, katalógusokban mutogatott lányok, modellek fantomalakok! Ne higgyünk a szemünknek! A számítógép csodákra képes: kicsit nagyobb mellek, karcsúbb derék, szőkébb haj, s kész a tökéletes, bár nem létező nő.

A középiskolás korú diákok olykor kérdéseikkel, látásmódjukkal próbára teszik Hoppál Borit, aki szeretné meggyőzni a kamaszokat is (Fotó: Lovász Lilla)

S a kamaszok – akik az anorexia s más betegségek áldozatává válnak – ezekhez a fantomalakokhoz szeretnének hasonlítani, mert a reklámok elhitetik velük, hogy akkor lesznek értékes emberek, ha így néznek ki. Az amerikai sztárok többsége nem engedi, hogy ilyen mértékben alakítsák át őket, hogy címlapképessé váljanak – hangsúlyozta a testtudatoktató.

Hozzátette, szomorú, hogy a gimnáziumokban járva kiderül, a lányok fiatalon sem rendelkeznek önbecsüléssel. Mit látnak a tükörben? A vézna lányok kövérnek látják magukat. Képesek vagyunk arra, bármit mutasson rólunk a tükör, csak azt lássuk, amit oda kivetítünk. S ez nem egyezik a valósággal.

– Megérteni, mi a különbség a férfiak és a nők gondolkodása között, édesapám történetén keresztül tudom érzékeltetni. A férfiak többsége, így édesapám is, végtelen elfogadással van önmaga irányában, nagy az önbizalma. Vonzó, sármos, szexi férfinak tartja és látja magát még hetvenen túl is, miközben 100 kilónál többet nyom. Ezt elhiszi magáról, ezt sugározza kifelé. S ha hisszük, ha nem, a mai napig kap bókot, elismerő mosolyt hölgyektől. A nők többségét kultúránkban elbizonytalanították. Jó lenne, ha megtanulnánk szépnek látni magunkat, függetlenül a centiktől, kilóktól. Mert mindannyian vonzó nők vagyunk. Nem érdemli meg az a test, mely születésünktől életünk végéig hűséges hozzánk, hogy annyit sanyargassuk. Honnan tudná, mi a divat? Minek kellene megfelelnie? Sokféleségünkben vagyunk szépek.Hoppál Bori kiemelte, kultúránk azt sugallja, testünkkel baj van, nem vagyunk esztétikusak.

– Amikor megkérdezem a kamaszokat, mit gondolnak a szilikonmellekről, a fiúk csak annyit mondanak, miért baj az? S amikor megkérdezem tőlük, hogy ha mi becsmérelnénk az ő férfiasságukat s terveznénk meg a számunkra tökéletes formát, s azt kellene beültettetniük – meglepődnek. Miért hétköznapi elvárás a nőkkel szemben, hogy hasonlítsanak egy elképzelt ideálhoz? Talán mert sok nő, lány, asszony nem áll ki önmagáért. Akkor fognak szeretni bennünket, ha mi szeretjük, elfogadjuk magunkat. Kisugárzásunk, belülről fakadó szépségünk megbecsülése a cél.