Jegyzet

Anyuci eltűnik

2017. február 02., 07:53 szerző: Kocsis Noémi
komment
Ugyan, ki nem forgatta már meg a kósza gondolatot a fejében anyaként (vagy akár apaként is), hogy egy órára, vagy csak egy napra eltűnik, kilép a gyerkőcök egyébként gyönyörű, de sokszor hangos, olykor idegőrlő, akarnok, toporzékoló, sodró, irányíthatatlannak tűnő világából?
hirdetes_kapcsolo: 1
data['nincs_banner']: 0
G->reklam_mentes: 0

Anya egy órácskára láthatatlan köpönyeget vesz magára és huss és pöcc, eltűnik. Persze, nem igazi eltűnés ez, mert közben fél szeme ott van a megbillenő kakaós bögrén, a korlát szélén egyensúlyozó lábacskán, a most huszadszor leomló legótornyon és még egy sor apróságon, de mégis, milyen szerethető a gondolat. Egy kis időre nem vagyunk szülők, csak „civilek”, fül betesz, szem becsuk, s az ember elmerül magába.Vagy mondjuk elmegy a boltba. Igen, elindul, mert elfogyott a kaja a hűtőből, a gyerkőc meg mindjárt kel és reggeli nuku.

Okés, a vásárlás az eltűnés egyik kevésbé elegáns formája, s még a bukszát is apasztja, tudom. De van az úgy néha, hogy még ilyenkor is hiányzunk a gyerekünknek. A korai időpontban a boltba lopózó anyuka ilyenkor arra ér haza, hogy az apróság, miután álmos zombiként körbe bolyongta a lakást és minden zugba benézve konstatálta, hogy sajnálatosan egyedül maradt a Föld nevű bolygón, kedvesen rázogatni kezdi a még a párnák között heverő apját: - Apa! Apa! Kelj fel, mert van számodra egy feladatom! Meg kell keresned az anyukámat...

Kocsis Noémi

2017. február 02., 07:53 szerző: Kocsis Noémi

Hozzászólások

Részletes műsor

loader image

Műsorok betöltése...