Az apák ideje

Ha pedig még rágondolok a versikére és a jól ismert dalra (Orgona ága...), ami az átadáskor egészen szépen elhangzott, végképp szükség lesz egy zsebkendőre. Valóban jó, hogy ilyenkor valamilyen látható, a hétköznapitól különböző formában megnyilvánul az a szeretet, ami – jó esetben – amúgy is ott van, csak éppen sokszor háttérbe szorul a teendők sora vagy az esetleges konfliktusok miatt. Aztán vehetem úgy is, hogy köszönet ez mondjuk azokért a bizonyos, már sokszor emlegetett plusz munkaórákért is, amit a háztartásban töltünk el mi, nők. És itt egy kicsit elkezdtem sajnálni az apákat, akiknek egy ideje ugyan szintén van nemzetközi napjuk (ha jól tudom, június harmadik vasárnapja), ám ez egyelőre kevésbé intézményes, mint az Anyák napja. Pedig az apák közül sokan legalább annyit tesznek, mint az anyák, főleg, ha még a gyereknevelés is nagyrészt rájuk marad. Számba vehetnénk, hányszor rendezik munka után a kertet, vagy hasogatnak fát télire, esetleg bevásárolnak, mosnak – ingyen, felelősségtudatból, jó szóért, akárcsak az anyák. Szóval, nemsokára eljön az idő, hogy rájuk is gondoljunk. De, akár előbb is el lehet kezdeni...