Játékosságból gyúrva

Hoffmann Helga laza, játékos nő, már megjelenésében is. Fitos orr, pimaszul rövidre vágott, bohém szőke haj, hét ezüst fülbevaló, színes, egyéni ruhák. Két lánygyermek. S hozzá egy Helga látványához nehezen társítható szakmai előélet – ő ugyanis vízügyi mérnökként sokáig csatornákat és gázvezetékeket tervezett. És imádta, most viszont sokkal nyugalmasabb munkakörben, irodában, papírokkal dolgozik, így egy idő után hiányzott neki valami igazán kreatív. – Létezik az időszámításunk előtti időszak, amikor még nem készítettem szappant és létezik az időszámításunk szerinti, amiben most már közel egy éve élek – mondja nevetve.

– Mindig is kellett valamit a kezemmel kezdenem. Kicsi korom óta rajzolok, gyurmázok, gipszmintákat készítek, kötök, horgolok, keresztszemes mintákat varrok, varrok, gyöngyöt fűzök dekupázs technikával bármit készítek, részint a magam örömére, másrészt ajándéknak, amit másoknak szívesen tovább adok. Egyszer egy nagyon kedves fiúismerősömnél jártam, aki feltette a nagy kérdés: készítünk egy szappant? Mondom, persze! Elvégeztem egy szappankészítő tanfolyamot, azóta is csak tanulok, olvasok és figyelek. Ezt a hobbit az ember élete végéig tanulja, tapasztalja. Helga azt mondja, az előkészítés előjátéka, majd a készítés változatossága, a keze alól mindig másmilyen színben kikerülő darabok adta gyönyörűség e hobbi igazi sava-borsa. Manapság lányai is elkísérik gyógynövénygyűjtő túráira, ekcémájukra ők is anyukájuk szappanjait használják. S ha anya kissé feszültebb egy-egy munkanap végén, a nagyobbik biztos megkérdezi: „Anya, mikor csináltál utoljára szappant?”