Perceken múlhat egy élet

Pusztaszabolcs és környéke egészen 2014 decemberéig egy „fehér folt" volt a katasztrófavédelem térképén. Egy olyan terület, ahová sem a dunaújvárosi, sem a székesfehérvári hivatásos tűzoltók – a távolság miatt – nem értek oda időben. Szerencsére ez mára megváltozott: huszonnégy órás szolgálatban, négy tűzoltó segít a bajba esetteken, legyen szó akár káresetről, vagy tűzről.

– Egy zöldmezős beruházással gyakorlatilag a földből húztunk fel egy épületet a már meglévő szertár mellé, hogy szállást biztosítsunk a szolgálatban lévő tűzoltóknak – magyarázza Geiger Zoltán alezredes, a megyei tűzoltóságok főfelügyelője, aki azt is elmondja, a működési területükhöz tíz település tartozik: Beloiannisz, Szabadegyháza, Iváncsa, Besnyő, Adony, Pusztaszabolcs, Zichyújfalu, Gárdony, Velence és Kápolnásnyék, bár utóbbiaknak csak egy része.

– Átlagosan tizennégy perccel korábban ér ki tűzoltó egység így a helyszínre, ami nagyon nem mindegy azoknak, akik éppen arra várnak, hogy egy roncsból szabadítsák ki őket, és ugyanolyan fontos ez a negyedóra tűz esetén is – hangsúlyozza Zoltán.

Mint megtudom, a fiúkat csak a tavalyi évben 192 esethez riasztották, ami jóval több annál, mint amire eleinte számítottak, bár az igazsághoz hozzátartozik: a június 9-ei hatalmas vihar idején házról házra jártak a tűzoltók.

Arról, melyek voltak a legemlékezetesebb esetek, már maguk a fiúk mesélnek:

– A besnyői tűz nekem nagyon az emlékezetembe égett, egy családi háznak a tetőszerkezete gyulladt ki, és ahogy elhagytuk Pusztaszabolcs határát, már látszott is a narancssárga láng. Ha akkor nincs az őrs, a ház nagy valószínűséggel teljesen elég – magyarázza Kajdi István, aki több mint tíz évig Budapesten is szolgált. Mint mondja, a különbség csak annyi, hogy vidéken panel- és toronyháztüzek helyett leginkább a természetet pusztító tűzesetek a jellemzőek.

Köllő József, Udvarhelyi Gergely, Horváth Gábor és Kajdi István, a pusztaszabolcsi őrs tűzoltói
Fotó: Koppán Viktor

Köllő József azt az esetet említi, amikor Velencén égett egy büfé teteje. Elmeséli, az a helyzet azért volt veszélyesebb, mert rengeteg palackot kellett kihozni az épületből. De hasonlóan nagy nyomot hagyott a fiúkban a dunaújvárosi papírgyár esete, ahol segítőként avatkoztak be.

Udvarhelyi Gergely és Horváth Gábor – a csapat fiatalabb tagjai – ezt követően egy káresetről számolnak be, ahol több fa is kidőlt egy táborban. Majd a közösségükre terelődik a szó.

– Ez itt több szempontból is más, mint egy nagyobb, városi tűzoltóság. Húsz, harminc fő helyett csak négyen vagyunk. nehezebb elvonulni, de kevesebb az ütközési pont, a konfliktusforrás is.

Persze a viccek, egymás megtréfálása ezen az őrsön is jellemző. – Egyszer egy próbariasztással vicceltük meg a társunkat éjszaka. Négyünk közül hárman tudtuk, hogy csak gyakorlat, ő viszont teljesen beöltözött – magyarázza mosolyogva József, aki azt is leszögezi: a tréfák kellenek, hogy összekovácsolják a csapatot, hogy valódi társakká váljanak a bajban. Ez is hozzásegíti őket ahhoz, hogy a legjobban végezzék a munkájukat!