A ráckeresztúri templomtorony keresztjére szállt a gólya

Hosszú évtizedek teltek el azóta, és csak átutazóban lehetett gólyákat látni a településen. Igaz a címerünkben nincs benne, de nagyon szeretjük őket.

A falunak nagy gólyaismerője, szakértője és - ha szabad úgy mondani - „szerelmese" Damak Lászlóné Katika. Az ő gólyaszeretetéhez kötődik, hogy két év küzdelem után sikerült gólyafészket állítani, és ez év tavaszán nálunk is megjelentek a gólyák.

Magyar Madártani Egyesülettől kért egy gólyafészek magasító állványt (gólyakosár), amit el is kezdet fűzfavesszővel megfonni. Megvolt a fészek alapja.

Éppen villamoshálózat szerelés volt a faluban, és Katika megkérte a villanyszerelőket, tegyék fel a gólyakosarat az oszlop tetejére.

Elkészült a lakhely, amit már csak be kell népesíteni.

Adva van egy félig kész otthon, ahova Keresztúr apraja-nagyja áhítva várja a költöző jövevényeket. Gólyák jöttek, gólyák mentek, míg július első napjaiban jött egy és elfoglalta a fészket. Gyűrűt vettünk észre rajta - meséli lelkendezve Katika. 1H268 a gyűrűszám, 2011. június 11-én Dabason gyűrűzték a gólyácskát. Valószínűleg most tért vissza először Afrikából, most belakja a fészket, és remélhetőleg jövőre már itt alapít családot. Hordott föl ágakat, de mivel még nem ivarérett, látványos fészekrakásra idén nem lehet számítani. Sokat tartózkodik itt, sőt már most ketten szépítgetik a fészket. Remélhetőleg jövőre majd ugyanide térnek vissza.

Katika fényképei nyomon kísérik a gólyák minden pillanatát. A minap hívott telefonon: - Képzeld, a templomtorony keresztjére szállt a „gólyánk", és sikerült megörökíteni. Nem mindennapi látvány.

Nyár végén, ha útra kel második hazájába, ott talán egy mecset karcsú tornyán fogja megmutatni magát, Istennek e gyönyörű teremtménye.