Pakító a tolvaj nyomában

Majdnem Pakító lett, aztán Rakéta, végül Rakító névre keresztelték a két és fél éves ordas német juhász kan kutyát, aki tavaly decemberben szerelt fel a rendőrség kötelékébe. Még gazdája, Béres Tamás körzeti megbízott szerint is végtelenül bohókás teremtés, aki még nem igazán érett meg a munkára. De soha nem adja fel a keresőmunkáját, addig megy, amíg meg nem találja, amiért elküldték. Ezt a napokban mindenkinek, a zámolyi focipályán pedig nekem is bebizonyította. Hosszú és sűrű fűcsomók közé hajítottam a kulcsomat, csak nagyjából tudtam, merre lehet. Rakító, egy-két – számomra aggasztó, gazdája szerint tőle megszokott jópofáskodó– kitérő után, lefeküdt mellé, és jelzett. Én végre visszakaptam, ami az enyém, Kító pedig végre újra játékos önmaga lehetett. Béres Tamás elmondja, ennek a „mutatványnak” akkor van nagy szerepe, amikor megzavarják az elkövetőt, és menekülés közben eldobálja a lopott holmit.

A körzeti megbízottnak három kutyája van, mindannyian vele élnek. Másik rendőrkutyájával, a méltán híres Nózival ellentétben, Kító igenis imád játszani. De a szelíd jószág, ami az egyik pillanatban még rózsaszín nyelvét kilógatva hagyta, hogy dögönyözzem, parancsra pillanatok alatt képes volt rendőr gúnyát ölteni. Bár nincs bűnöző szagom – erre később még visszatérek– a parancs, az parancs. Gazdája pedig onnantól alig bírta visszatartani a rám vicsorgó, morgó ebet. A „vége!” felszólításra ismét átszellemült, szeméből eltűnt a hivatástudat, és újra labdájáért ugrált, megkockáztatom, bohóckodott.

Fotó: Koppán Viktor

Nózinak több a rutinja, igazi munkakutya. Sőt, minden túlzás nélkül: az ország egyik legjobb nyomozója. Mégis, a hat éves, hihetetlenül „éles” ordas farkaskutya helyett legtöbbször már Kító megy bevetésre. 2012-ben tudták meg ugyanis, hogy Nózi beteg, három csigolyája összenőtt, ezért nem úgy mozog, ahogy kellene. Már csak akkor veszi elő gazdája, ha komolyabb ügyhöz kell menni, hogy érezze, számítanak rá, és szeretik.

– Régebben, amikor meglátta rajtam a szolgálati ruhát, azonnal beült az ajtóba, ugatni, nyüszíteni kezdett. Rakító pedig az autó körül kering. Tudják, ilyenkor munka van – mondja a kétlábú társ. Ahogy szombaton is, amikor este 7 óra körül egy kirabolt hölgy kérésére szolgálatba helyezték magukat. Az elkövető hamar meglett, a zsákmányát azonban elrejtette. Kítóra volt szükség, de még neki se volt könnyű dolga.

A boltnál rengetegen jártak, nem tudhatta mit keressen. Ezen a ponton térjünk vissza a korábban említett „tettes szaghoz”. A menekülés során a stressz és az adrenalin kipárolog az emberből, ez a különleges elegy a helyszínen még sokáig megmarad. Ezt a szagot választotta ki Kító a többi közül, és így jutottak el a lopott táskáig, amiből nem hiányzott semmi.