"Szívet cseréljen az, aki hazát cserél!" - A méltatlanul elfeledett Tompa Mihály

"Mint oldott kéve, széthull nemzetünk...!" (A gólyához, 1850) "Szívet cseréljen az, aki hazát cserél!" (Levél egy kibujdosott barátom után, 1851) "Nincs talán még elfeledve a dal..." (A madár, fiaihoz, 1852) Idézzük verssorait, de talán nem is tudjuk, hogy kinek köszönhetjük e míves gondolatokat.

Kétszáz éve született Tompa Mihály költő és református lelkész. A rendezvénysorozat és a vándorkiállítás fölött Tóth Mária, a kiállítás kurátora bábáskodik. Csendesen, elhivatottan vezet körbe a tornyot formáló tablók során, a Comp-Rend Társaság és az Országos Széchenyi Könyvtár attrakciója erős hittel vallja, amit címként is használnak: "Nincs talán még elfeledve a dal..."

A vándorkiállítás a Petőfi Sándor Gimnáziumban látható

- Nem kevesebb a célunk, mint hogy a népi ihletésű, sajátosan egyéni hangú, a természethez mindig közel maradó, a szabadságharcot lelkesen üdvözlő és abban aktívan részt vevő, majd az önkényuralom alatt a nemzet lelkiismereteként páratlan allegorikus költeményeket alkotó költő emlékét felélesszük - mondja.

A kiállítás Csurgóról érkezett Sárbogárdra, és innen Budapestre tart.

A Petőfi gimnáziumi verses, zenés megemlékezést követően a Tompa-házban Leszkovszki Albin nyugalmazott tanár rendhagyó irodalomórán beszél Tompáról:

Leszkovszki Albin
Fotó: V. Varga József

- Szédülünk és irigykedünk, ha belepillantunk ebbe a korba, a 19. századba. Mi minden történt akkoriban?! Gondoljunk csak Petőfi üstökös pályájára, s ekkor született Arany remekműve, a Toldi. Egymásra talált a népies, költői triász: Arany, Tompa és Petőfi. Tompa Mihályt társai magukkal egyenrangúnak tekintették. Nagy költőről beszélünk! Aki itt élt, ezeket az utcákat taposta!

"Bogárd! Bogárd! Hányszor sóhajtottam így, Isten a megmondhatója" - írta Tompa Mészöly Gábornak. "Mintha most is látnám a gyönyörű Sárrétet..." - írta Sallay Pálnak. Mondjuk hát bátran vele: "Fiaim, csak énekeljetek!".