Kosárlabdázó dinasztia: A földön járó Hegedűs

Nagy kérdés, hogy gyermekként mennyire volt meghatározó a számára a Hegedűsség , hiszen a család és a tágabb család kiváló kosárlabdázó dinasztiát jelentett a városban.

- Annyira, hogy egyéves koromban Bodor Károly - a Hegedűsökkel együtt játszó hosszú, magas ember - felemelt a gyűrűhöz, és onnan zsákoltam, vagyis beejtettem a labdát a gyűrűbe. Később édesapámmal együtt jártam az edzésekre, akkor, amikor őt edzették, és akkor, amikor ő edzette csapata tagjait, mindig ott sertepertéltem a vonalakon kívül vagy azokon belül, és a labda volt az állandó társam. Amikor cseperedtem, a nálam két korosztállyal idősebbek edzéseire igyekeztem, majd, amikor a saját korosztályomnak is lett csapata, akkor Fazekas Ervin bácsihoz jártam a sportiskolába, és velük vettem részt a különböző viadalokon - emlékezett a múlt időre Gyuri.

Kíváncsiskodtam: milyen sikerek jegyezték el végleg a sportággal, mert a sikerélmény a legjobb motiváló erő.

- Elsőként az OSK, az Országos Serdülő Kupa kisdöntőjébe jutottunk, egy év múlva a nagydöntőben ezüstérmet szereztünk, de ugyan-ilyen színű éremmel dicsekedhettünk az OIK - Országos Ifjúsági Kupa - versenyén is.

Elérkezett a boldog gyermekkor után a felnőttkor, Gyuri ifistaként benne volt a felnőttkeretben Gouth Ivánnál. Kezdetben még nem játszott, de ott volt a keretben. Aztán behívták katonának.

- Meglehet, hogy valamilyen félreértés folytán a Bp. Honvédba kerültem, ott üldögéltem a kispad mögött. De a Kaposvári Honvédban az NB II-ben már pályára kerültem, a leszerelésem után az Építőkbe igazoltam, nagy élményt jelentett az Európa-válogatott Zdenek Böhmmel együtt játszani. A csapatban voltak profik, négyen, mi, fehérváriak bejártunk dolgozni. Műszerész végzettségűként tettem a dolgom napi 5 órában a Seregélyes úton.

Hegedűs György a természetben Fotó: a szerző

Így Gyurinak nem jelentett gondot a civil létbe történő átmenet, hiszen nem volt tagja a profi státuszú négyeknek. Edzette az ificsapatot, és levezetésként több évig kosarazott az NB II-ben.

- A Videotonban Nagy Péter, Sajni, Béres Lajos volt a csapattársam, Tóth Tibi, Szabolcs Feri a Videotonban és az Építőkben is, utóbbi együttesben Böhm, az unokaöcsém, Hegedűs Péter, Matus Gabi, Kiss János, Nagy Gyuri volt a játszótársam.

Hegedüs György kipróbálta a kereskedőlétet a rendszerváltás kezdetén, de később belekezdett a borászkodásba, keveset volt az üzletben, így a dolgozók meg a vevők elvitték a feje fölül a megélhetést . Gyuri örömmel dolgozik a közel 20 hektáros szőlőben és gyümölcsösben. Szívesen teszi ezt, sok a dolga, de a szőlészet már csak ilyen.

- Ha visszanézek, akkor talán mondhatom, hogy a Hegedűs névhez illő volt a pályám. A családomat és mostani magamat tekintve úgy vélem, jó Hegedűsnek lenni, nem a háztetőn, de nagyon is a földön járva...!