A kapus és az iskolája

- Tizenkét évesen vágtam bele a labdarúgókalandba édesapám tanácsára, aki szintén a labdát rúgta. A mezőnyben játszottam eleinte, de aztán a kapuban találtam magam. Úgy láttam, hogy ott többet tudok segíteni a csapatomnak, és perspektívát is láttam a védésben. A MÁV Előre SC csapatában, a serdülő IV-ben kezdtem, végigjártam a szamárlétrát, egészen a felnőtt csapatig, ott 17 évesen bemutatkozhattam, a megyei I. osztályban, és mindjárt bajnoki címet ünnepelhettünk - mondta a kapuvédő.

Kíváncsiskodtam és faggattam, hogy mi volt a csapataiban számára a csúcs?

47 évesen még igazolt játékos. Fotó: Silye Sándor

- Katona lettem, Ercsiben, az NB III-as Toldi csapatában védtem. Amikor leszereltem, hívott a Videoton, és ha hívtak, nosza, mentem is. Pályafutásom egyik csúcsa következett, amikor 1991-ben megnyertük a tartalékbajnokságot. Utána felvittek a nagycsapathoz, 35 alkalommal ülhettem az NB I-ben a kispadon. De erre az időre is jó szívvel gondolok vissza. A Vidiből Egerbe, az NB II-es csapatba igazoltam, majd jött a „légiós" időszak Ausztriában. Na jó, nem volt ez túl komoly dolog, alacsonyabb osztályban szerepeltünk, de végül is osztrák bajnoknak mondhatom magamat, még ha nem is jártam a fellegekben. Itthon azóta kis szünettel a Bakonycsernye játékosa vagyok, de mit tegyek, ha szeretek játszani? Nem vagyok fiatal, ám 47 évesen is annak érzem magam, mert ennyi idősen is még igazolt játékos vagyok! Ameddig az egészségem bírja, addig csinálom. Mindig sportszerűen éltem, és ezért az élet a sport örömével ajándékozott meg. Néha az ízületeim már tiltakoznak, de ennyi esztendő alatt csak kétszer voltam sérült. Remélem, egy-két évem még lesz a pályán.

A kapus esetében nem elsősorban a hatalmas fizikai erő kell, nagyobb a szerepe a mentális erőnek. Lukszi mennyire volt erős e téren?

- Mentálisan mindig erős voltam, hittem abban, hogy az adott héten elvégzett munka kamatozik a hétvégi bajnoki mérkőzésen. Rendre tiszta lelkiismerettel jöttem le a pályáról, mert mindig megtettem, amit kellett.

Azt mondják, a kapusok mind kicsit flúgosok. De mi Lukács László flúgja?

- A kapusokat így könyvelték el, ennek ellenére büszke vagyok arra, hogy kapus lehettem. Nem vagyok lökött, bár babonám van, minden mérkőzés előtt megborotválkozom, és amióta gyerekeim vannak, a meccs előtt 5-6 percig az ágyamon fekve bámulom a képüket, és belőlük gyűjtöttem erőt.

Lukszi civilben vállalkozó volt, de az már a múlté. Most az E kategóriás jogosítvány megszerzésének a vizsgái előtt áll, kamiont akar vezetni. Ha újra vállalkozhatna, kapusiskolát létesítene, mint barátja, példaképe, Király Gábor. De ahhoz nem ismert a neve, pénze sincs, de ez egy olyan vágy, cél, ami élteti...