A Puskás Akadémia új edzője az agresszív, kemény játékban hisz

A Puskás Akadémia FC vezetőedzője, Robert Jarni edzőként hazájában Horvátországban, majd Szarajevóban, legutóbb pedig Pécsett dolgozott, de a 46 éves tréner igazán impozáns játékosmúltra tekinthet vissza. 81 válogatott mérkőzésével rekorder a horvát válogatottban, három vb-n szerepelt, és bronzérmet nyert a franciaországi világbajnokságon. Futballozott nevelőegyesületében, a Hajduk Splitben, a Bariban, a Torinoban, a Juventusban, a Real Madridban, a Real Betisben, a Las Palmasban és a Panathinaikoszban is. Most Felcsúton próbálja átadni szemléletét.

– Split gyönyörű város. Nem hiányzik, amikor itt van Magyarországon?

– Hiányzik, és hiányzik a család is, de tudom, hogy miért jöttem ide, sok munkám van még, és helyt kell állni.

– Közeleg a bajnoki rajt, hogyan állt össze a csapat, mennyire elégedett?

– Majdnem teljesen kész a csapat, nagyon sikeresnek értékelem a felkészülésünket, elkerültek a sérülések, és ideális körülmények között koncentrálhattunk az előttünk álló idényre. Alig várjuk a rajtot, de természetesen még van mit csiszolni a játékon.

Robert Jarni elégedett a felkészülési időszakban végzett munkával, előre lépne a Puskással. Fotó: Horváth Renáta

– Az előző bajnokságban a kiesőhelyen vette át a Pécset, majd kiharcolták a bennmaradást. A nyáron Felcsúton egy teljesen új környezetben kezdett dolgozni. Milyen vezérelv mentén vágott bele a munkába?

– Elsődlegesen a rend, a fegyelem és a munka azok a tényezők, melyeket nem szabad szem elől téveszteni. Ezek az alaplevek szükségesek a komoly munkához. Csak így lehet eredményt elérni. A játékosok ezt elfogadták, nagyon hamar beálltak a sorba és zokszó nélkül alkalmazkodnak az új munkastílushoz. Jól néz ki a csapat.

– Rendkívül komoly játékospályafutás áll ön mögött, olyan múlt, melyben az imént említett alapelvek, valóban kötelező érvényűek voltak. Most mennyire nehéz a helyzete egy edzőnek a magyar csapatoknál?

– Őszintén mondom, hogy nem nehéz megkövetelni a fegyelmet, illetve megvalósítani az elképzeléseket. Nagyon fontos, hogy következetesnek kell lenni. Tudni kell, hogy mik a célok, mit akarunk elérni, és ehhez tartani kell magunkat. Mindenkinek alkalmazkodnia kell az elvásárokhoz és be kell állnia a sorba. Aki nem teszi, az kihullik a rendszerből.

– Milyen játékot vár a csapattól?

– Kemény, agresszív, harcos csapatot szeretnék látni a pályán, olyat, amelyik érvényesíteni tudja az akaratát a pálya minden területén. Ha esetenként ezt nem is sikerül megvalósítani, akkor is azt szeretném, ha a keménység, és az akarat jellemezné a csapatot. Ami a legfontosabb, hogy mindenki lássa, hogy van tűz és szenvedély a Puskás Akadémiában.

– A 12 csapatos bajnokság első öt helyének valamelyikét szeretnék megszerezni. Fel van adva a lecke.

– Nem is fontos a számszerű elvárás. Az sokkal inkább, hogy minden játékos a saját képességéhez mérten a legjobb teljesítményt tudja majd nyújtani. Minden mérkőzésen meg kell próbálni győzni, ki kell tenni mindent a pályára, és akkor az eredmény sem marad el. Ha az ellenfél adott esetben jobb lesz, ha megküzd a győzelemért, akkor gratulálunk majd nekik.

– Mennyire tud építkezni a mindennapokban a múltból, a megszerzett tapasztalatokból?

– Marcello Lippitől, Luis Aragonéstől, Guus Hiddinktől rengeteget tanultam a játékospályafutásom során, főleg azt, hogy hogyan kell kezelni a játékosokat. Minden futballista egy külön személyiség, mindenkinek megvan a maga kis élete, de talán éppen abban tudom leginkább hasznosítani a tapasztalataimat, hogy hogyan kell összecsiszolni a részeket, és egy csapatként működni.

– Gyerekként mennyire készült tudatosan a pályájára?

– 16 évesen költöztem Splitbe Csáktornyáról, és szerencsém volt, hogy olyan edzővel találkoztam aki apám helyett apám volt. Megtanított a profi viselkedésre, a profi játékra. Felkészített erre az életre és 22 évesen már olyan ötéves profi pályafutás volt a hátam mögött, ami kész játékossá tett. Nagyon segített, hogy fiatalon elértem egy érettségi szintre, és utána már csak egy volt a célom: napról-napra tökéletesítsem a tudásom, és mégjobb legyek.

– Párhuzam vonható az ön szemlélete és a Puskás elképzelése között, miszerint Felcsúton is az a cél, hogy minél előbb kész fiatal játékosok szerepeljenek a magyar bajnokságban.

– Manapság későn, 25-26 éves korukra érnek be a játékosok, de úgy gondolom, hogy 10-15 éves kor között olyan szemléletet lehet a játékosba ültetni, ami mentén már csak egymásra kell építeni a szinteket a profivá váláshoz. Ha a gyors gondolkodásra és a pörgős játékra, a pozitív agresszivitásra tanítjuk őket, és magasfokú az edzés ritmusa, akkor könnyebb lesz a felnőtt karrier is.

– Játékosként melyik csapat, melyik időszak adta önnek a legtöbbet?

– Olaszországban és Spanyolországban is futballoztam másodosztályban. Érdekes, hogy mindkét országban sokkal nehezebb volt itt játszani, mint az elsőben. Ott az életben maradás volt a tét minden meccsen. Élet-halál harcot vívtunk a pályán, rengeteg tapasztalatot gyűjtöttem.

– Az érzelmek hatással voltak a játékára?

– Mindig győzni akartam, ezért a száz százalékot adtam a pályán. Kihasználtam a gyorsaságomat és összekombináltam a hajtós, küzdős stílusommal. Örökkön örökké bennem volt az a szív és szenvedély, melyet a Hajduknál Sergej Kresic táplált belém.

– Rengeteg nagy csatát élt meg sok szép eredménnyel. Melyik áll leginkább közel a szívéhez?

– Kettő különösen fontos emlék: az egyik, hogy beválasztottak a Hajduk Split elmúlt száz évének legjobb csapatába, és természetesen az 1998-as világbajnoki bronzérem. De az 1987-ben, Chilében Jugoszláviával szerzett U21-es vb-arany is kedves.

– 1998-ban Franciaországban a nyolc között Németországot verték 3-0-ra. Akkor az első, sorsdöntő fontosságú gólt ön szerezte.

– Szerencsés pillanatban jött a gól, mert az első félidő utolsó pillanataiban szereztem. Ez akkor nagyot dobott a csapat lendületén, és ki is tartottunk a bronzmeccsig, amikor Hollandiát vertük meg.

– Mivel lenne elégedett egy év múlva?

– Ha tudnám előre, hogy jók leszünk, akkor biztos, hogy lottóznék is. A lényeg, hogy lépjünk előre.