A sikerre született ember

2017. március 19., 07:00 szerző: Silye Sándor
komment
HOGY VOLT? HOGY VAN? Halm Rolland az Albacomp különböző nevű kosárlabdacsapatai játékosaként három bajnoki aranyat ünnepelhetett.
hirdetes_kapcsolo: 1
data['nincs_banner']: 0
G->reklam_mentes: 0

Előtte a Bp. Honvédban egyszer volt „aranyos", de dicsekedhet hét kupaarannyal is. Vezetőként újabb aranyakat ünnepelhetett, és, mint mondta, arra a legbüszkébb, hogy a fehérvári csarnokban ott van kilenc sikerük zászlaja, és mindegyik sikernek így vagy úgy, de a részese volt.

- Viszonylag korán kezdtem sportolni, de nem a kosárlabda volt az első játék az életemben. Több sportágat kipróbáltam, a legtovább a vízilabda tartott. Különböző betegségek miatt kiszálltam a medencéből, egy iskolai kiválasztón a fővárosban a kosárlabda választottja lettem, a Vasas Izzó csapatában. Tény, szüleim válogatott kosárlabdázók voltak, de nem erőltették, hogy kövessem őket, ám végül ez mégis megtörtént.

Mikor volt, hogy Rolland magában nyugtázta: na, ez az, erre a sportra vártam!

- Amikor először lettem bajnok a felnőttek között - mert az utánpótlásban számtalan aranyérmet szereztem -, akkor tudatosult bennem, hogy „itthon" vagyok. Ez 16 és fél éves koromban következett be a Honvéd csapatában, akkor mondtam, lám, érdemes volt elkezdeni, mert gyerekként az öregek nagy szeretettel befogadtak. A szerencse is segített, mert Gellér és Kamarás kiszállt, az utánuk keletkezett űrben számomra is lett hely. Addig az egyestől a hármas posztig mindent játszottam, de a hátvédposzt lett a végleges.

Halm Rolland ma vezető Fotó: archív

Halm Rollandnak eléggé kacskaringós volt a pályafutása. Kezdte a Vasas Izzóban, folytatta a KSI-ben, a Bp. Honvédban, majd Körmendről Ausztriába ment, Debrecenből meg Székesfehérvárra jött 1997-ben. A fehérvári aranykor után újra Debrecen felé vette az irányt, utána visszajött Székesfehérvárra, és itt is ragadt. Született fővárosiként a város nyugalma, a sikerek itteni lakossá tették. Rolli 98 alkalommal volt felnőtt válogatott, de...

- Valójában majd kétszázszor ölthettem magamra a válogatott mezt, de az új számolási rendet követően e szám 98-ra csökkent. Mert kitalálták, a barátságos meccsek és a tornák nem számítanak, csak a tétmeccsek.

Volt az a bizonyos tripla az oroszok ellen...

- Igen, a vb-ezüstérmest vertük meg Salgótarjánban, az utolsó másodpercben jött a tündérmese, az én triplámmal győztünk. Felejthetetlen volt, mint a 30 év utáni első Európa-bajnoki döntőnk is.

Nem kellett törni a játék befejezése után a fejét, hogy mit tegyen, azóta is Fehérváron dolgozik vezetőként.

- Vezetőként sokkal nehezebb, jobban izgulok a mérkőzéseken, mint játékosként. A feltételek előteremtése a profi csapat számára nem könnyű. De már 14 éve ezt teszem, megszoktam, voltak sikereim, örülök, hogy ez lehet a dolgom. A gyerekeim nem követtek a sportpályán, de büszke vagyok rájuk, mert a tanulásban bajnokok, amiben támogatom őket. Mindent elértem, de mindig új célok izgatnak. Most a nemzetközi siker, ehhez minden feltétel adott Fehérváron!

Silye Sándor

2017. március 19., 07:00 szerző: Silye Sándor

Hozzászólások

Részletes műsor



Műsorok betöltése...