Tölgyesi Balázs: a sportoló a természetben él, így mindig vigyáz arra

Gazdag pályafutást tudhat maga mögött a középtávfutó Tölgyesi Balázs, tucatnál több bajnoki aranya szép emlék, de volt olimpián, világbajnokságon is, a fedett pályás vb-n pedig ötödikként ért célba.

- Ahhoz, hogy sikeres atléta lehettem, a családi háttér is kellett, hiszen apukám komolyan támogatta ebbéli terveimet. Meghatározó volt az is, hogy a korosztályunkban egy nagyon jó csoport találkozott, edzéseken serkentettük, biztattuk egymást, hiszen gyerekként a középtáv gyakorlása nem volt egyszerű dolog. Kellett egy jó csapat, egy jó edző, Hirt Karcsi, aki sokáig együtt tartott bennünket, élveztük a mindennapi edzéseket, jó volt a hangulat, szerettünk a pályán lenni, életre szóló barátságok köttettek ott. Ma az internet és a többi napi cikk konkurenciát jelent a sport, a társas együttlét számára. Nekünk nagyon fontos volt, hogy a sport mellett tanuljunk, egy pillanatig sem volt kérdés, hogy a sport és a tanulás segíti egymást, mintsem kárára lenne a másiknak. Szerencsés voltam, hogy eljuthattam Amerikába ösztöndíjasnak a sport révén, és ennek köszönhetően úgy tanulhattam közgazdaságtant, hogy mellette atletizálhattam. Sokat gondolkoztam azon, ha Magyarországon maradok, nem biztos, hogy kijutok az olimpiára.

Balázst is elérte az a kor, amikor abba kellett hagynia a versenyzést. Szívügyének, az atlétikának a mai napig él, hiszen a Magyar Atlétika Szövetség elnökségi tagja, a kérdés: megtalálta civilként a helyét a mindennapokban?

- Lehet, hogy meghökkentő lesz amit mondok, de a családunkban a sportnak és a hulladéknak nagy szerepe volt. Úgy hozta az élet, hogy folytatom az apai tevékenységet, és a hulladékgazdálkodás jobb felhasználása terén végezhetem a munkámat. Amerika után Párizsban a hulladék hasznosításáról tanulhattam, így belecsöppentem e tevékenységbe, egy sárbogárdi üzemet vezetek. A sport és a környezetvédelem határozza meg a mindennapjaimat, meggyőződésem, hogy a sport és a környezet védelme találkozik egymással, mert azok, akik szeretnek sportolni, sok időt töltenek a természetben, és tesznek is érte. A magam példáját ismerve ezt tapasztalom.

Egy kérdés még izgatott: mit csinál Balázs, amikor nem csinál semmit...?

- Igyekszem hetente háromszor 40 percet futni, aztán a család is sok időt igényel, ha nem kell más után szaladgálni, akkor a két kisfiamat kergethetem. De Biatorbágyon, a ház körül is mindig van tennivaló. No és az általam kissé megszólt interneten az amerikai egyetemi sportéletre figyelek, mert az nagyon megfogott. A kicsiknek, és szüleiknek azt mondom, sportoljanak, még akkor is, ha nem jutnak ki az olimpiára, vagy országos csúcsokat sem döntögethetnek, mert a sport alapértékeivel kitartás, küzdeni tudás, fair play sokra vihetik az életben.