A szerény bajnok, aki igazi csapatember - Varga Tamás: egyetem, edzés, futás, tanítás ez maga az élet

Varga Tamás sikeres száma a 400 méter síkfutás volt. Bár az atlétika egyéni sportág, Tamás mégis csapatban volt sikeres, a 4x400 méteres váltóban 1996-ban magyar bajnoki aranyat, 1997-ben és 1999-ben ezüstérmet szerzett az ARAK csapatával. Szerény ember, igyekezett elhárítani az érdeklődést a személye iránt azzal, hogy voltak az ARAK-nak sikeresebb atlétái nála. De csak elkezdtük, mégpedig azzal: meglátása szerint mennyivel volt másabb atletizálni a 90-es években, mint ma? Tamás ezt jól tudhatja, mert edzőként éli mindennapjait.

– Edzeni hasonló volt, a versenyzés az már kissé eltér a két kor között. Akkor többen voltunk, és csak előfutamokon keresztül lehetett eljutni a siker kapujába, a döntőbe. Szerencsére a létszám egyre nő, amit jelez, hogy újra vannak előfutamok az országos bajnokságokon.

Varga Tamás a Regionális Atlétikai Centrumban otthon érzi magát. Fotó: Koppán Viktor

A kérdésre: társadalmi, vagy emberi különbségek indokolják, hogy akkor lényegesen nagyobb volt a bázis, az alábbi választ adta:

– Mindkettő. A 20 év alatt rengeteg új sportág alakult és jelent kínálatot a sportolni vágyóknak, tengernyi új inger éri a gyerekeket, amelyek elcsalják őket a sportpályáktól. Csökkent a száma azoknak, akik jó adottsággal rendelkeznek a sportolói léthez, így fogy a száma a kiemelkedő eredményekre képes atlétáknak – is.

Na jó, vetettem fel, ha már ez van, miért válasszák az atlétikát, hiszen futballozni, kézilabdázni, kosárlabdázni sokkal népszerűbb...?

– A nővérem atletizált, a testnevelő tanárom atlétikát tanított az óráin, rajtuk keresztül kerültem az atlétikai pályára. Csaltak a labdarúgók, de végül maradtam. Komoly gond, hogy az olyan testnevelők száma, aki engem is tanított, sokkal kevesebb ma. Pedig az atlétika az alap, amelyre az összes sportág, labdajáték épül. Igaz, az atlétika munkásabb, kevésbé népszerű, és kevésbé játékos. Akinek eleinte nem adatik meg az atlétikai sikerélmény, azokat nehéz rávenni, hogy fusson, ugorjon, vagy dobjon, mert lényegesen könnyebb csapatban sikeresnek lenni.

Varga Tamás sportolóként megjárta a csúcsokat...

– Egyéni csúcsom az országos bajnokságon a harmadik, negyedik hely volt, váltóban lettek aranyaim és ezüstjeim az egyetemen, majd Fehérváron. Miképp kerültem Székesfehérvárra? Az egyetemen megismerkedtem azzal a lánnyal, aki a feleségem lett, és ő fehérvári volt...

De milyen volt a váltás az egyetemista, majd versenyző számára amikor civillé lett?

– Az egyetem után Fehérváron az edzősködés, a tanítás mellett versenyeztem. Azóta is a ciszterciben tanítok, és mellette jó csapatban edzősködöm, ezáltal teljes az életem. Az a célom,hogy a „gyerekeim" jussanak ki atlétaként a világ versenyeire, erre Szabó Daninak és Zsiga Móninak meg is van az esélye.