A született pedagógus

Szilassy László született pedagógus, így kíváncsi voltam, azért választotta sportjául a kosárlabdát, mert az mentes volt (akkor még...) minden keménységtől?

- Á, nem! Demeter Vili bácsinak köszönhetem mindezt, hiszen édesapám futballkapus volt, és én is az akartam lenni, de Vili bácsi a középiskola első évében elzavart a kosárlabdázókhoz. Tény, későn kezdtem, de eléggé meghatározta a kötődésemet, hogy másodikos korunkban megnyertük az országos bajnokságot, majd ezt tettük harmadikban és negyedikben. Csapattársam volt a válogatott ifjabb Demeter Vili, meg Szőcs, Tajti, Fekete, Tóth, jó csapatunk volt a későbbi Vidiből, na. Érettségi után nem vettek fel elsőre a TF-re, a Videoton csapatába kerültem Ladányi Pistához, akinek mindent köszönhetek. A junior csapatból léptem a felnőttek közé 18 évesen, 34 éves koromig játszottam itt. A következő évben TF-játékos lettem, mert felvettek, sokszor megszorongattuk a legnagyobbakat, az első 6 és 8 csapat közé tartoztunk. Mikor végeztem, hívtak a TF-re tanítani, de lokálpatriótaként és családcentrikus emberként hazajöttem. Újra a Vidi játékosa lettem, sajnos egy évet késtem, a bronzmeccses szezon után öltöttem csak magamra a csapat szerelését. De részese lehettem játékosként, edzőként annak, hogy a Koracs Kupába jutottunk. Játékosként meglepett bennünket, hogy az ellenfelek között fekete bőrű fiúk cikáztak és fantasztikusan kosárlabdáztak, mi meg nem. Sok babér nem termett a nemzetközi mezőnyben, szembesülhettünk azzal, hogy a magyar kosárlabda még messze van Európától is, nemhogy a nagyvilágtól!

A pedagógus edző mostanság Fotó: családi fotó

Lehet, hogy ez is közrejátszott abban, hogy László edző akart lenni, és edzőként a Koracs Kupában nem estek ki csapatával az első körben?

- Mindig is edző akartam lenni, ezért mentem a TF-re. Büszke vagyok arra, hogy minden játékosommal szót tudtam érteni. Sajnos a Videoton kosárlabdacsapata elfogyott az ismert okok miatt, utána még kétszer hat évig az Ikarus KC edzője lehettem. Ma is fájó pont számomra a Vidi megszűnése, amit én átéltem utána, azt a csapattagok is mind átélték. Utána főállású pedagógus lehettem, de a pálya szélén is kiélhettem a pedagógiai hajlamaim. Ladányi Pista mondta, élettan, pedagógia az edzői munka alapja, és csak utána jön a szakma. A pedagógus pályától jó néhányszor elkanyarodtam, de a Széchényiben voltam iskolás, és gyerekeket tanító emberként is innen megyek nyugdíjba. Jól érzem magam itt, a város egyik legjobb iskolája lettünk az elmúlt évek munkája alapján. Ami a saját gyerekeimet illeti: kosárlabdáztak, sőt, ma is játszanak, igaz, versenyszerűen nem magas szinten. De az a lényeg, hogy szeressenek játszani. Ha visszanézek a mögöttem hagyott évekre és azt kérdezed, elégedett vagyok vagy sem, egyértelműen azt mondom: igen!