A T-licences játékos...

Hamar a csúcsra beszéltük magunkat, mert arról faggattam először, hogy milyen érzés volt, amikor az NB I-ben a "szegény rokon", a MÁV Előre csapatával a Sóstói Stadionban 3-0-ra tönkreverték a Videotont?

- Nagy élmény volt, mert a Videotonhoz képest gyengébb csapat voltunk. Jó baráti társaságot alkottunk, hatalmas akarással, de mégsem álmodtuk, hogy 3-0-ra nyerhetünk. Szuper volt, amikor 3-0-nál a Vidi-tábor azt kiabálta, hogy Hajrá Loki! Nem tudom, mi vagy a vidisek lepődtek meg jobban? Barátságban voltunk, de a meccs előtt úgy mentünk el egymás mellett az izgalomtól, mintha sohasem láttunk volna addig a másikat... Az első gólt én fejeltem Kovács Lacinak, a másodikat Bruder Karcsi szerezte, a harmadik pedig öngól volt, Végh Tibi "segített" bennünket. De a lényeg: egymásért küzdve értük el ezt a csodás sikert.

Mi történt Meggyes Lászlóval a kezdettől a Vidi elleni csúcsrangadóig, majd utána?

- Miután apámat elhelyzeték a fővárosból Kalocsára, a katonaság után 1975-ben a Videotonhoz kerültem. Sajnos Karsai Laci és Kovács Józsi mellett nem nagyon tudtam labdába rúgni. Egy év múlva a MÁV Előre az osztályozón feljutott az NB II-be, Hartyáni Gabival és Burka Imrével mondtuk, menjünk oda és tartsuk bent őket. Alaposan túlteljesítettük a tervet, nagy meglepésre nem bentmaradtunk, hanem bejutottunk az NB I-be. Szentmihályi Antal volt az edzőnk, három ragyogó évet töltöttünk együtt. Aztán Fülöp Ferit elvitte az MTK, a kiesés szélén táncoltunk, bírtuk egy ideig, aztán vége lett. Hét évet töltöttem a Lokiban, remek időszak volt. Utána abba akartam hagyni, egy évre elmentem Várpalotára, négy lett belőle. Azóta nem fociztam, gyerekekkel lejárok a terembe, néha beállok közéjük, de ennyi. Meccsre is a gyerekek csatáira járok, a Vidiére nem. A fiam nagy Vidi-szurkoló, játszott, sőt, ott nőtt fel, de 20 éves korában kölcsönadták az Integrál DAC-nak, majd Szigetszentmiklóson az NB II-ben is játszott, sajnos nem kellett a Vidinek, mert akkor már jöttek a külföldiek. A magyar, a fehérvári játékosokat szeretem, azokból meg kevés van, így a gyerekek mérkőzéseire járok inkább.

Vajon maradt olyan tüske a pályafutása után Laciban, amit már nem lehet kihúzni?

- Talán egy dolog: hívtak a Diósgyőrbe, de nem voltam itthon, amikor véglegesíteni akarták a dolgot, így Nédert vitték a Tatabányából. De sok szép élményem volt, nem panaszkodhatom, 97 NB I-es meccset játszottam, 10-15 ezer néző előtt. Azt bántam, hogy nem mentem Hartyáni Gabival az edzőképzőre. Van T-licencem, ami taxislicencet jelent, eddig taxiztam, de rövidesen abbahagyom, mert 64 éves vagyok és fáradok. Az autóban sokan megismernek, akkor aztán nagyokat nosztalgiázunk. Lehetett volna sok minden másképp, de ezen már nem rágódok, elégedett ember vagyok.