Amit soha sem lehet megunni

Teljesen mindegy, hogy hetente két mérkőzés is invitálja a nagyérdeműt a csarnokba, abszolút érdektelen, hogy vérre menő ádáz csatát vívnak a kék-fehérek, vagy csupán felkészülési mérkőzésen terelgetik a pakkot, a hangulat mindig állandó. A hokibarátok a gyengébb időszakokban is kitartanak a szeretett csapat mellett, és bizony érvényesítik a sokszor közhelyként puffogtatott megállapítást, hogy a szurkolótábor energiája extra-teljesítményre késztetheti a pályán, jelen esetben jégen harcoló hazai játékost.

Apropó harc. Ma estétől új hadjárat indul, de már két fronton. Az EBEL-ben és a MOL Ligában megvívják maguk csatáját a fehérvári legények, de azt mindig jó tudni, hogy ez a háború nem csupán holmi időszakos, villámakció. A kemény munkával felépített, összekovácsolt egységek nem csupán a mindennapi eredményességért, a klubért, a kék-fehér színekért küzdenek hétről-hétre. Minden egyes erőfeszítés, izomhajlítás egy magasabb eszmét, a magyar jégkorong fejlődését is szolgálja, mert az ország minden sportot kedvelő lakójának el kell fogadnia, hogy a fehérvári történések minden egyes másodperce a magyar jégkorong fejlődését szolgálja. A Fehérvár AV19 törekvései és „előremenekülése” nélkül nem harcolhatna a magyar válogatott minden évben az elit-tagságért, és nem lehetne ott az A-csoportos világbajnokságon sem. 2016 tavaszán Szentpéterváron a földkerekség legjobb nemzeti együtteseivel szemben korcsolyázhat jégre a magyar válogatott, mégpedig telistele fehérvári hokisokkal. Izgalmas, kemény csatákkal, szikrázó ütközetekkel jön a szezon, s remélhetőleg harsogó lelátókkal. Mert ezt nem lehet megunni.