Az álmok és a valóság

2016. március 19., 21:00 szerző: Silye Sándor
komment
Horváth Viktor az öttusa világbajnoka, nyert egyéniben, csapatban és váltóban egyaránt. Minden versenyen a csúcson járt. Kivéve az olimpiát.
hirdetes_kapcsolo: 1
data['nincs_banner']: 0
G->reklam_mentes: 0

Nagycsoportos óvodásként tanultunk meg úszni. Elég vékony, nyeszlett kisfiú voltam, de kiválasztottak és elsős koromtól az Alba Volán SC úszószakosztályában szereztem „vízi jártasságot". Az úszók között nem voltak eget rengető eredményeim, de lelkesen jártam az edzésekre. A '80-as évek végén megszűnt a szakosztály, így átkerültem az öttusacsapathoz. Becsületes fiúként az edzés, a munka elvégzése sohasem jelentett problémát. Nem tévedek nagyot, ha kijelentem: a kitartás és nem az elképesztő tehetség kamatozott a későbbi sikeres sportpályafutásomban. Nyilván kellett érzék az öt sportághoz, úszómúltam már megvolt, futni felnőttkoromra tanultam meg jól, és jött folyamatosan a többi is, a lövészet, a vívás, a lovaglás. Csak tehetséggel el lehet jutni valameddig, de az áttöréshez nagyon sok munka kell! - mondta a világbajnok.

Viktor mindig a szerénységéről, a realitásáról volt ismert. De izgatott: vajon a kissrác mert álmodozni? Arról, hogy egyszer majd világbajnok lesz!

- Nem emlékszem ilyenre. Abban reménykedtem, hogy talán eljutok az olimpiára, de, hogy a legjobb leszek, az túl nagy álom volt. Az olimpia, az igen, ott lenni a magyar színekben, ez volt az igazán nagy dolog, a csúcs a számomra!

Világbajnokként átélte, hogy az egész világ őt bámulja a dobogó tetején, de az olimpia... Egyszer a fővárosiak javára döntöttek az indulást illetően a kárára, másodszor ott volt, de az a fránya ló levetette magáról...

- Nem gondoltam, hogy világbajnok leszek, de az lettem. Tény, 2004-ben is volt kvótám, de akkor még nem voltam olyan jó, mint 2008-ban. Világbajnokként az olimpiára is nagy reménnyel készültem, de nem sikerült. A pesti világbajnokságig minden rendben volt, de ott a döntőben jó pozícióból fel kellett adnom a versenyt sérült lábam miatt. Nem jó állapotban kerültem ki Pekingbe, de így is a 7. helyen várhattam a lovaglást. Szörnyű lovak voltak, tizenhatan estünk, köztük én is. Rámdőlt a világ, de később helyre raktam magamban a történteket, de persze örökké ott lebeg előttem az egy rossz mozdulat ott, az akadály előtt...

Viktor - bár még öttusázhatott volna - abbahagyta, mert 2009-ben kiderült: magas a vérnyomása, és ettől kezdve elsősorban egészséges ember akart lenni. Az első házasságából, majd a másodikból is van gyereke, éli normális mindennapjait.

- Gazdasági végzettségem okán az Alba Volán vállalatnál kontrollerként kezdtem dolgozni, és ma is ezt csinálom. Álmaimban még néha edzőtáborban vagyok, versenyekre megyek, bevallom, a közeg, a csapat, az hiányzik! De valójában ma már a gyerekeim jelentik a világot, a munka és a család foglalkoztat. A sport is a helyére került - az álmokban...

Silye Sándor

hozzászólás
2016. március 19., 21:00 szerző: Silye Sándor

Facebook

Hozzászólások