Sport

2017.01.21. 20:20

Azok a fehérvári emlékek!

HOGY VOLT? HOGY VAN? - Régen volt, de mégis igaz volt. A fehérvári női kézilabda hajdan az NB I-ben az újonckorból már kinőtt, kezdte megszokni az élmezőny okozta nehézségeket, de még nagyon messze volt az EHF Kupát nyerő aranyos időtől.

Silye Sándor

A csapat a fővárosból, a Bp. Spartacusból leigazolta Csenki Juditot, akinek az édesanyja világbajnok volt. Spartacus már rég nincsen, Judit sem játszik már aktívan, de a korosztályos válogatottal Európa-bajnok lett! Martonvásáron találkoztunk, ahol az Angyalok masters csapatának a tagjaként játszott gálamérkőzést. Visszanéztünk a múltba, megállapítottuk: törvényszerű volt, hogy kézilabdázni fog.

- Igen, anyukám világbajnok volt, a testvéreimmel együtt nőttünk fel a pálya szélén, magával hozta a bentlakásos gyerekkorunk, hogy ez lesz a mi sportunk. Naná, hogy szerettem volna én is világbajnok lenni, de nem kerültem ennek a közelébe sem, remélem, majd a kislányom igen - mondta.

Csenki Juditon nem látszik a kor

Budapesten játszott, az Óbudai Goldberger csapatában kezdte, de anyukájához is járt edzésre a lakótelep csapatába. A Postás, majd a Bp. Spartacus voltak az együttesei, innen került Székesfehérvárra, az éppen aktuális nevét viselő Köfémbe.

- A Szpariban Berzsenyi Marika néni volt az edzőm, ő idejött, én meg jöttem vele a hívó szavára. A fehérvári első két évem nagy ugródeszkát jelentett. Az első évben még harmadik irányító voltam, de kisérültek előlem, így bedobtak a mély vízbe. A második évben már felvettem a ritmust, minden jó volt. Négy évet töltöttem itt, nagyon szerettem Székesfehérvárt, a csapattársakat, most is szívesen gondolok vissza ezekre az évekre. Van jó néhány emlékezetes meccsem, Dániában egy EHF Kupa-mérkőzés, és a Fradi elleni csatáink mind nagy élményt jelentettek. Másabb volt a játék, elsősorban a gyorsaság miatt. Nem erősebbek a maiak, mi is rengeteget erősítettünk. A mostani gyerekek nem bírnák azt a munkát, amit mi csináltunk. Az itteni csapatban még Köstner Vili és Szabó Edina voltak az edzőim.

Szabó Edina vezérletével nyerte a csapat az EHF Kupát. De Judit nélkül. Sajnálta?

- A sors fintora, hogy abban az évben már a Fradiban kézilabdáztam, és éppen ellenünk jutott a csapat a döntőbe... Persze, hogy sajnáltam, de hát ellenfelek voltunk. Miért nem maradtam Székesfehérváron? Mert 26 évesen hívott az FTC, és nem lehetett nemet mondani! Sajnos ritkán jövök már Fehérvárra civilként, csapattal meg ellenfél vagyok.

Judit abbahagyta a játékot, nehéz volt civillé lennie?

- Elhatároztam, hogy nem 30 évesen akarok először szülni, be volt tervezve a baba. A Fradi-év után leálltam, megszültem első gyermekem, egy év után Dániába mentem játszani. Csodás élmény volt, a dán mentalitás lenyűgözött. Sajnos ezt nem lehet itthon megvalósítani... Mikor hazajöttem, a férjemmel közös cégünk lett, itt dolgozom. De megmaradt a kézilabda, Vecsésen 3 utánpótláscsapatot edzek, a kislányom tehetséges, tehát teljes az életem.

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a feol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!