Egy könnycsepp az arcon

Nagy Gábor gyerekkorában rengeteget focizott a grundon, a kosárlabdával a középiskola első évében ismerkedett meg. Hegedűs György, a kosárlabda legenda, tanárként az iskolában csapatot toborzott. Gábor kicsi és vézna volt, de mégis ottragadt, majd egy év múlva nőni kezdett, így a termetével sem volt semmi gond. Kíváncsi voltam, Fehérvár hanyadik bajnoka volt, mert a Honvéd csapatával aranyérmes lett.

- Talán Bogár Pali bácsi is játszott az 50-es években a Honvédban, így a második voltam a sorban. Nem sok közöm volt az aranyéremhez, olyan játékosok mellett, mint Banna, Temesvári, Rácz, Nyitrai akik a Real Madridot verték , csak a kispadon ültem azért, hogy fel ne billenjen az. A Honvédos két év alatt megerősödtem, az itteni heti 3-4 tréning helyett ott napi kettőt gyakoroltunk. Kapós lettem a leszerelés után, de nem akartam itthagyni Székesfehérvárt.

Nagy Gábor, a bajnok elnök

Gábor tehát maradt, és könnyű volt neki a civil életre való átállás. Mert:

- Játékosként is civilként éltem, soha nem voltam profi státuszú játékos. A pártközpontban elrendezték: a férfiaknál a Videoton, a nőknél az Építők lehetett főállású csapat. Mindig dolgoztam az építőipari vállalatnál munkaidő-kedvezménnyel, a minőségellenőrzés volt a munkám, büszke vagyok arra, hogy többször kaptam kiváló dolgozó elismerést. A pálya szélére úgy kerültem, hogy december 31-én befejeztem a kosárlabdát, január 1-jén átkerültem a csapat mellé, Hegedűs Pista bácsi, a sikeres edző segítőjeként. Pista bácsi rövidesen kiszállt, az ő helyén az NB II-ből mindjárt az NB I-be vezettem a gárdát, de hamar bedobtam a törölközőt, az NB I-hez kevesek lettünk. Később NB II-esként a Magyar Kupa finálé volt az edzői sikerem. Majd 1985-ben átmentem a magánszférába, jól kerestem, de hiányzott a pálya, az öltöző, előbb edző, aztán elnök lettem.

Igen kemény elnök. De az első bajnoki aranynál kicsordult néhány könnycsepp...

- A megkönnyebülés miatt. Akkor a 4 nagy, a szuperligás Honvéd, a ZTE, a Körmend, a Szolnok minden eszközt felhasznált, hogy ne jussunk be a felsőházba. De 1998-ban olyan állományunk volt Blanksszel, Shannonnal, Dávid Kornéllal , ahol a kispadon is válogatottak ültek, így bajnokok lettünk.

Gábor kínosan, szinte betegesen vigyázott arra, hogy mindig korrekt legyen...

- Ez alapkövetelmény volt az üzlet világában. A korrektséget már gyerekkoromban megszoktam, és az egyesület elnökeként, valamint másfél évtizedes MKOSZ-elnökségi tagként talán bizonyítottam is a korrektségemet.

Gábor 4 bajnoki arannyal vonult nyugdíjba. Ma csákberényi remeteként éli napjait.

- És jól érzem magam, hiszen a korábbi hobbijaimat kertészkedés, horgászat, olvasás gyakorolhatom. Erre tudatosan készültem, mert láttam, milyen keserves volt azoknak, akik hirtelen kerültek a partvonal mellé. Már nem akarok rohanni, de néha indokolatlanul nyomom a gázt és sietek. A kosárlabda is megmaradt szerelemnek, de már nem úgy, mint korábban!