Életre szóló emlékek - Sugár Tímea kapusedzőként dolgozik a fehérváriaknál

A Susu becenévre hallgató játékos azóta sem szakadt el az egyesülettől, a gárda kapus-edzője. Továbbá készül a május végi gálameccsre, a 2005-ös diadal megünneplésére.

– Minden egyes részletre nem emlékszem. Szétlőtték a memóriámat, sok lövést kaptam, kimutatható, hogy a két agyféltekém nem jól kommunikál, nem megy át minden információ egyikből a másikból. Ez amolyan kapusártalom, a fejlövéseknek vannak ilyen következményei. De a lényegi dolgok megvannak.

– Az EHF-menetelésből mire emlékszik legszívesebben?

– Az egész sorozat óriási élmény volt. A Fradiból igazoltam Fehérvárra 2004 nyarán, a Népligetben öt évet védtem, válogatott lettem, komoly sikereket értem el, BL-döntőt vívtam 2002-ben, sajnos elveszítettük a Skopje ellen. Abban a párharcban egyszerűen nem nyerhettünk. Imádtam az FTC-ben játszani, de eljött a pillanat, amikor úgy gondoltam, váltok.

Sugár Tímea a Fehérvár KC felnőttegyüttese mellett az utánpótláscsapatok kapusedzéseit is irányítja (Fotó: a szerző)

– Jól döntött, hiszen azonnal nemzetközi kupát nyert.

– Azért is igazoltam ide, mert a válogatottból ismertem Balog Beát és Siti Beát, szerettem volna egy klubban szerepelni velük. Jó csapat jött össze, olyan edzésmunkát végeztünk Szabó Edinával, ami példaértékű volt. Sitire és Balogra, valamint rám is fel lehetett nézni, a fiatalok hallgattak ránk, beálltak a sorba, ezért lettünk sikeresek. Amikor indult a sorozat, nem tekintettünk messzire. Mindig a következő meccset akartuk megnyerni, ahogy haladtunk előre, egyre nagyobb lett az étvágyunk. Akadtak furcsa szituációk, Dániában, Horsensben szálloda helyett egy kollégiumi szállásra vittek bennünket, a saját ágyneműnket nekünk kellett felhúznunk. Ezen kiakadtunk, ám az elnökünk, Ballási Imre megjegyezte, ez nem elegáns, viszont a bírókat is ott helyezték el a házigazdák, ahol minket. Továbbjutottunk.

– Következett az elődöntőben a Ferencváros.

– Az első, fehérvári meccsen egy góllal kikaptunk, ami nem ígért sok jót a visszavágó előtt. Én nem voltam beteges, de amikor a hazai derbire készültünk, begyulladt a fülem. Gyógyszert kaptam, de nem javult. A masszőr jelezte, menjünk be az ügyeletre, az orvos leüvöltötte a fejemet, fülfájással miért mentem be? Hozzámvágott egy vényt, hogy ezt a gyógyszert kell megvennem. Párhuzamosan szedtem a pirulákat, a meccs reggelére bedagadt a nyakam, a bőrömön elváltozásokat érzékeltem. Irány a kórház, ahol kiderült, gyógyszermérgezést kaptam, majd életmentő injekciót adtak be. Javult a helyzet, a duzzanat kezdett visszaszívódni, kaptam levegőt, de az orvosok eltiltottak. Hívtam az edzőt, azonnal mondta, ilyen előzmények után nem játszom, de én közöltem, pályára lépek. A meccs előtt aláírtam a papírt, hogy saját felelősségre játszom. Indult a meccs, ott állt a csarnoknál a mentő, ha hirtelen, indokolatlanul elterülök, azonnal vágják a torkomat, hogy kapjak levegőt. Végig én védtem. Egyszer fejbelőttek, Edina szólt, menjek le, mondtam, nem. Lefújták a meccset, utána négy napig aludtam. Csütörtökön tréningeztem először, két nappal később vívtuk a visszavágót, amelyen ötven percet védtem. Két góllal nyertünk.

– Aztán jött a májusi, Győri ETO elleni megnyert finálé.

– Ott kikaptunk 26:20-ra, a végén ráadásul kiengedtek a hazaiak. A visszavágón, a fehérvári jégcsarnokban parádés játékkal győztünk és miénk lett a kupa. Egy éve nagyon közel voltunk a fináléhoz, az utolsó másodpercben kapott góllal maradtunk alul a dán Esbjerggel szemben. Minden játékosnak azt kívánom, élje meg, hogy nemzetközi kupadöntőt vívjon és lehetőleg nyerje is meg. Ez a csúcs, mert a győzelem velünk marad. Mindig.