Elismerték a munkáját - A Bakonycsernye elnöke, Varga Jenő a csapatáért mindent megtesz

Varga Jenő 15 éves korától a bakonycsernyei focicsapat játékosa volt, a főiskolai éveit leszámítva nem is szerepelt másik klubban. A felnőttek együttesben 13 éven keresztül játszott a Csernye színeiben mérkőzésről mérkőzésre a győzelem reményében. A futball csatáit soha nem adta fel, ahogy a mérkőzéseken sem ismert elveszett labdát hajtott az utolsó sípszóig.

Az 1979-80-as években a megyei első osztályú tagság kiharcolásában aktív szerepet vállalt, de az alacsonyabb osztály küzdelmeiben is kivette a részét.

Ahogy mondani szokták, csak a legnagyobb labdarúgóknak rendeznek a pályán is búcsúztatást. Ez nála sem maradhatott el, a pillanat számára 1986-ban érkezett el, ekkor búcsúzott a gyepszőnyegtől a szurkolók vastapsa mellett hagyta el a pályát, ahonnan visszavonulása után sem tudott elszakadni.

Sporttudósítóként is érdemeket szerzett labdarúgásunk népszerűsítésében, és ezzel egy időben sportköri elnökként, majd szakosztályvezetőként irányítója lett szeretett csapatának. Erre az időszakra tehető a csernyei labdarúgás méltán nevezhető aranykora, hiszen a csapat történetében másodszor sikerült kiharcolni az NB III-ban való szereplést, és ebben az időszakban többször rendeztek több mint ezer szurkoló előtt mérkőzéseket.

Aktív részt vállalt sok-sok éven keresztül a Fejér Megyei Labdarúgó Szövetség vezetőségében is, mindezen túl évtizedeken keresztül egészen a mai napig jelentős szellemi és anyagi támogatással járult, és járul hozzá az egyesület működéséhez. A 2012-ben felújításra és bővítésre került sportöltöző megvalósításában ugyancsak segítséget nyújtott. Az elmúlt 40 évben nélküle ritkán rendeztek Bakonycsernyén mérkőzést.

„A csapatért mindent!” szlogen, nála valóban mindent jelentett, és jelent, családi és baráti programjait egyéb elfoglaltságát mindig úgy alakította, ahogy azt a csapat érdeke kívánta. Szombati esküvőjén, ahol természetesen az egész csapat jelen volt egy korty alkoholt sem fogyasztott és lemondott a nászéjszakáról is, tudván, hogy másnap meccs van. Igaz aztán utóbbi sem maradt el, de csakis az összecsapás után. Munkásságával, önzetlen segítségével példát mutat minden sportszerető embernek, a hátán vitte és remélhetőleg még sok éven keresztül viszi a csapatot, nélküle egyszerűen elképzelhetetlen Bakonycsernye labdarúgó élete.

- Meglepte az elismerés?

- Azt kell mondanom, hogy igen! Fogalmam sem volt arról, hogy ilyet „szerveznek” a hátam mögött, tényleg meglepetés volt, örültem neki. Ez már egy „fél életműdíj”! Arra vagyok leginkább büszke - a csapaton kívül - hogy milyen szép a pályánk, és az azt körülölelő környezet. Kétségtelen, hogy sokat kellett érte dolgozni, de nagyon megérte!

- Újra csúcs közelben van a csapata, ott lesznek ősztől az első osztályban?

- Ebben még nincs döntés. A hónap végéig gondoljuk át, bár amennyiben rajtam múlna, egy percig sem gondolkodnék. Nem szeretnénk úgy járni, mint az Aba, sajnos a helyi fiataljainak nem tesznek annyit a közösbe, hogy felmerjük vállalni a magasabb osztályt. Az biztos, hogy ezzel a csapattal bennmaradnánk, a tabella hátsó régiójával felvennénk a harcot, csak a közönség nálunk megszokta a győzelmeket, a jó játékot, és nem bírják elviselni a kudarcot. A másodosztályban minden második hét ünnepnek számított, sikerekkel, közösség építéssel, közös főzéssel, a meccs utáni bulikkal.

- Milyen tervei vannak, tud még ennél is többet tenni a csapatáért?

- Bár megtehetném azt, hogy hozok három NB I-es játékost. Egyrészt korlátozottak a lehetőségek, másrészt, pedig a fiatalok hozzáállásán kellene javítani. Ők jó játékosok, jó lenne, ha be beállnának a sorba, akkor ott lehetnénk a középmezőnyben.